Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 4. szám - Kapuściński, Ryszard: Utazások Hérodotosszal VIII.

félnek megszólalni. A hangulat olyan lehet, mint amilyen a Politikai Bizottság ülésein uralkodhatott, amikor Sztálin elnökölt. Ugyanaz a kockázat - mert nemcsak a karrier a tét, hanem az élet is.

Ott van azonban valaki, aki minden félelem nélkül megszólalhat. Az idős Artabanosz ő, az elhunyt Dareiosz fivére, Xerxész nagybátyja. Azért ő is óvatosan, magyarázkodva kezdi: „Ha nem fejtünk ki egymással ellentétes véleményeket, királyom, nincs módunk kiválasztani a célravezetőbbet..." És felemlegeti, hogy Xerxész apjának, saját fivérének is azt tanácsolta, ne indítson háborút a szküthák ellen, mert az rosszul fog végződni. És úgy is történt. Mit mondjunk hát akkor a hellének elleni háborúról! „Te pedig, királyom, olyan emberek ellen készülsz hadat indítani, akik sokkal kiválóbbak a szkütháknál, s akiknek az a híre, hogy szárazföldön és tengeren egyaránt kiváló harcosok."

Ezért hát higgadt mérlegelést, hosszas töprengést ajánl a királynak. Rátámad Mardioszra, amiért az Xerxészt háborúra biztatja, s ajánlatot tesz Mardiosznak: „...a király maradjon itthon, mi ketten pedig hagyjuk itt zálogként a gyermekeinket... Ha a király számára olyan szerencsésen alakulnak az események, ahogy te mondod, végezzék ki velem együtt a gyermekeimet is. Ha azonban úgy végződnek a dolgok, ahogy én jóslom, akkor öljék meg a te gyermekeidet, s amikor hazaérkeztél, téged is. Ha pedig nem akarod vállalni ezeket a feltételeket, és mégis felvonulsz Hellasz ellen, akkor — a szemedbe mondom - csakhamar széliében azt fogják beszélni idehaza, hogy Mardoniosz nagy szerencsétlenséget hozott a perzsákra, és testét széttépték a kutyák és a dögmadarak valahol Athén vagy Lakedaimón földjén..."

A tanácskozás hangulata egyre feszültebb, mindenki tisztában van azzal, hogy élet-halál kérdéséről van szó. Xerxész éktelen haragra gyullad, Artabanoszt hitvány, gyáva alaknak nevezi, s büntetésül megtiltja neki, hogy részt vegyen a háborúban. Arra hivatkozik, hogy „Egyik fél sem hátrálhat már meg, és vagy cselekszik, vagy szenved - ez itt a tét; vagy a mi birodalmunk kerül a hellének, vagy az ő birodalmuk a perzsák uralma alá, mert a mi viszályunkban nincs más megoldás, nincs középút."

És feloszlatja a tanácskozást.

Több szó nem esett, s az éjszaka is leszállt. Xerxészt azonban éjjel sem hagyta nyugodni Artabanosz tanácsa, folyvást azon töprengett, s végül belátta, hogy nem érdemes hadat indítani Hellasz ellen. Ebben az elhatározásban aztán el is aludt. És - úgy beszélik a perzsák - álmában látomást látott. Azt álmodta, hogy megállt előtte egy magas, tekintélyes férfi, és így szólt hozzá: „Megváltoztattad hát, perzsa, az elhatározásodat, és nem indítasz hadat Hellasz ellen?... nem teszed jól, ha megmásítod a véleményedet... Azon az úton kell most már haladnod, amely mellett tegnap döntöttél!'' Xerxész úgy látta, hogy e szavak után az álomkép elszáll.

Reggel Xerxész újra összehívja a tanácsot: kijelenti, hogy megváltoztatta a véleményét, és nem lesz háború. A perzsák e szavak hallatára leborultak örömükben.

Éjjel azonban újra megjelent Xerxész álmában a látomás, és így szólt hozzá: „...ha nem indítasz azonnal hadat, annak az lesz a következménye, hogy amilyen rövid idő alatt tekintélyes és hatalmas lettél, éppolyan gyorsan leszel semmivé."

18