Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 4. szám - Kapuściński, Ryszard: Utazások Hérodotosszal VIII.

Reggel egy fehér sammiét viselő parasztasszony fából faragott karosszéket és masszív asztalt tesz ki a verandára. Csönd, víz, néhány akác, a távolban pedig a sötétzöld Amaro-hegység. Az ember itt valóban az élet császárának érzi magát.

Hoztam magammal egy köteg folyóiratot tele Afrikáról szóló cikkekkel, de néha azért előveszem elválaszthatatlan útitársamat, Hérodotoszt is, aki legtöbbször elvonulást, megnyugvást jelent, átlépést a feszültségek, az ideges információ hajhászás világából abba a nyugalomba, derűs csöndbe, amely a valamikor létezett dolgokból, személyekből sugárzik, vagy olyan alakokból, akik kezdettől fogva csupán a fantázia termékei, fikciók, múló árnyak voltak. Most azonban a remélt megnyugvás illúziónak tetszik. Azt látom ugyanis, hogy görögünk világában jelentős és félelmetes dolgok zajlanak, s érezni lehet, ahogyan feltámad és egyre közeleg a történelem vihara, baljós hurrikánja.

Hérodotosszal eddig messzi földekre, az akkori világ határaira, az egyiptomiakhoz és a masszagetákhoz, a szküthákhoz és az etiópokhoz vándoroltam. Most azonban abba kell hagynunk a vándorlást, félre kell tennünk a távoli határvidékeket, mert az események a Földközi-tenger keleti felébe tevődnek át, oda, ahol Perzsia és Hellasz - tágabb értelemben Ázsia és Európa - találkozik, vagyis olyan helyre, amely ekkor a világ közepének számít.

Műve első részében Hérodotosz egyfajta gigantikus, szabadtéri amfiteátrumot épített fel, s ezen felsorakoztatta az ázsiai, európai és afrikai törzsek, nációk tucatjait, sőt százait, vagyis az általa ismert egész emberi nemet, és így szólt: Most pedig jól figyeljetek, mert szemetek előtt fog lejátszódni a világ legnagyobb drámája! így hát mindenki figyelmesen nézi a színpadot, mert ott a cselekmény valóban kezdettől fogva drámai feszültség közepette zajlik:

Az idősebb Dareiosz, a perzsák királya nagy háborúra készül Hellasz ellen, mert meg akarja bosszulni a Szardiszban és Marathónnál elszenvedett vereséget (Hérodotosz egyik törvénye - ne alázz meg embereket, mert egész életükben bosszúvágy fogja őket hajtani a megaláztatás miatt). A hadi előkészületekbe az egész impériumot, egész Ázsiát bevonja. Ám az előkészületek közben, harminchat esztendei uralkodás után, 485-ben utoléri a halál (egyébként ez az év Hérodotosz feltételezett születési éve). Különféle viták és intrikák után fia, a még fiatal Xerxész kerül a trónra, aki anyjának, most már Dareiosz özvegyének, a Hérodotosz szerint az egész birodalmat rettegésben tartó, Atosszának a legkedvesebb gyermeke.

Xerxész folytatja apja művét - a görögök elleni háború előkészítését -, előbb azonban le akar csapni Egyiptomra, minthogy az egyiptomiak fellázadtak a perzsa megszállás ellen, és ki akarják kiáltani függetlenségüket. A perzsa uralkodó úgy véli, hogy az egyiptomi felkelés elfojtása fontosabb feladat, a görögök elleni hadjárat várhat még egy kicsit. így véli Xerxész, unokabátyjának, az elhunyt Dareiosz igen befolyásos vejének, Mardoniosznak azonban más a véleménye: ugyan már, hagyjuk az egyiptomiakat, induljunk előbb Hellasz ellen! (Hérodotosz arra gyanakszik, hogy Hellasz elfoglalása után Mardoniosz szeretne lenni az ország kormányzója, vagyis a hatalomvágy hajtja őt). Mégsem

16