Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 3. szám - Varga Balázs: A rajzolók szerződése
másokat az őrületbe kergetett a bumfordi sárga jószág fura, gyermeki, dadaista humora. Az abszurd, rövid animáció közönségbarát műfaj, egyike a legdivatosabbaknak, és ebben a feszes, kötött formában különösen erősen méretik meg a szellem, a stílus és az ötlet. A gegfilmek és animációs anekdoták idén külön blokkot tölthettek volna ki. Alapötleteik a tanítómesétől a dadaista poénokig igen széles spektrumot öleltek fel. Akadt közöttük játékos tantörténet a megvilágosodás szerzetesi útjáról (Szilágyi Varga Zoltán: Koan - Ne beszélj!); japán tanítómese a pénzről, a gazdagodásról és a félelemről (Magyar Ábel Ágnes: Ha kellek, vigyél el!); szatirikus példázat a mindent, még egy lakatlan szigetet is elérő fogyasztói világról (Ternovszky Béla: Hűje Robinson); feszes és szellemes flashanimáció (Divinyi Gábor: Bossa Astoria); játékos-morbid történet az állatkereskedő ördögi tervéről (Riedl Katalin: Tündérkék); mókás etűd egy gyurmafigura randevújáról (Cakó Ferenc: Randevú) vagy épp kevésbé mókás példázat a szolidaritás paradoxonjáról (Cakó Ferenc: Pszichoparádé). Kis tehenek és emberből szabott rovarok után idén még tovább gazdagodott a hazai animáció sajátos, antropo-zoológiai kertje. Pál Balázs szívesen dolgozik a popkultúra kifordított kliséivel (első sikerét is egy ilyen film, a Rambo 13 hozta meg a számára). Mostani története, a Csigaember kissé egyenetlen munka, sok benne az öncélú ötlet, a dramaturgiai zökkenő. Hálás, szellemes a grafika, nagyon jók és karikaturisztikusak a figurák; a Gnóm bolygó ellustult lakói közé került turista-földlakók története azonban a sztori következetlenségei miatt mégis felemás élményt jelentett. Igor Lazin, a Kistehén egyik alkotója ezúttal fekete humorú, morbid alkotással jelentkezett, melynek gyurmaember hőse furcsa, idegen bolygón próbálja feltalálni magát. A Morb a tehetetlenség, a kozmikus űr és a magány nagy motívumait gyilkos kacajjal helyezi csúfondáros idézőjelek közé. Klingl Béla szintén a művészi animációk által is gyakran használt témát dolgozott fel és át. A Deja vu hűvös példázat az elidegenedő, gépies civilizációról. A technika hátulütőiről beszél, és a technika segítségével variálja az örök körforgás és a falanszter-világ jól ismert, közkeletű motívumait. Hiszen a technika ebben az esetben (mint néhány éve Tóth Pál Egy újabb nap című művében) a 3D számító- gépes művilág önkritikája is. M. Tóth Géza 3D animációs gegfilmjének (Maestro) poénra épülő története óraműpontosságú kellene hogy legyen, olykor mégis megdöccen kicsit - talán azért, mert a 3D-világ nem olyan eredeti és változatos, nem köti le annyira a figyelmünket? A csattanó-filmek örök kihívása ez: ha az ötlet nem elég átütő, netán előre kitalálható, akkor nem szól akkorát - mondhatni visszaüt magára a filmre. Nem árt, ha egy-két csavar, formai ötlet kiegészíti, variálja, megbolondítja a sztori feszes ívét. Gyulai Líviusz például mindig is szívesen játszott ismert történetekkel és műfajokkal. Könny nem marad szárazon című filmje a tőle megszokott, eredeti, játékos, megejtően derűs grafikai világgal dolgozik, és ezt a világot keresztezi Leacock humorával, valamint a szentimentális irodalom groteszk módon kiforgatott paneljeivel. A Könny nem marad szárazon kissé sűrű és egyenetlen, elég ötletszerűen ölti egymásba a különböző epizódokat, mégis igen szórakoztató darab. Hegedűs Márton Zzaj című filmjében egyszerű, de erős karakterek, tiszta figurák tűnnek fel. Az ámyékmotívum ebben az esetben a zzaj, azaz a jazz tükörjátéka, ahogy a „sztori" is tükörjáték: mese arról, miként ragadja magával a zene a közönséget. Csáki László útkereső fiatal animátor azon kevesek közé tartozik, aki a műfajok felé fordul ihletésért, mégpedig a legerősebb játékfilmes műfajokhoz (thriller, noir). A Darazsak, ludak, körtefa és a Napok, melyeknek értelmet adott a félelem (erős cím, akár egy Fassbinder-melodrámáé is lehetne) krétarajzai egyszerűséget sugallnak, mögöttük mégis rengeteg ötlet és játék rejlik. A kortárs animációban mintha a háttérbe szorulna a narrátorszöveg, egyáltalán, a filmek hangkulisszájának kimunkálása (ellenpélda persze 111
