Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 1. szám - Tóth Erzsébet: Gyerekgyilkosok (vers)
Tóth Erzsébet Gyerekgyilkosok köszönöm, hogy rám szavaztál titkolnak valamit, érzem a levegőben / édes, bársonyos hangja először nem is gyomromban remeg a szívem / tetszett, kisfiús volt, ügyetlenül mozgott mi lehet az öcsémmel / a produkció se volt éppen falrengető, de volt mennyire hiányzik most a rimánkodása / valami benne, ami megbabonázott hogy írjak valamit, csak hogy tudja / annyira, hogy telefonálásig vetemedtem hogy élek, gondolok rá, meg hogy szeret / arra meg álmomban se gondoltam hiányzóm neki, persze egyszer se írtam / hogy ő maga fog válaszolni nem gondoltam, hogy ilyen mimóza / a drága kis hangján, köszönöm, hogy rám ennyire a szívére veszi, attól félek / szavaztál, nekem mondta, egész közelről bedugták valami intézetbe / szerelmesen, mintha már régen ismerne azt nem élné túl, talán / beleremegtem, aztán még sokszor akartam hallani az kellene hogy otthonról / nem is néztem a műsort, csak nyomtam a gombokat megmeneküljön, a génektől nem lehet / hogy újra halljam, már hallanom se kell megszabadulni, sok az ismeretlen tartomány / fel tudom idézni, amikor akarom bennünk, az öcsém nagyon keveset beszél / az én koromban ez nevetséges de sokat tud, és mindenről megvan / duplán a fiam lehetne, talán a fiamat a véleménye, csak nem köti az orrunkra / keresem benne, hiszen volt nekem inkább másra figyel / illetve hát lehetett volna, ha meg nem ölöm, nem adtam mintha angyalokkal diskurálna / neki esélyt az életre, nincs nap azóta, hogy meg sem próbálja használni az emberi nyelvet / meg ne kérdezném magamtól fogalmam sincs hol tanulta a szeretet /fiú lett volna vagy lány, naná, embert a hűség a várni fogok rád szavakat / faragtam volna belőle, akkoriban még nem honnan veszi, hogy jó vagyok / lehetett előre megválasztani a kölykök nemét amikor minden ellenem szól / talán még apás szülés sem volt, az ő apja persze talán tényleg van valamiféle / tuti nem ért volna rá megnézni, ahogy az lélek, tudnám mit csinál most / én apám se tántorgott be a kórházba megnézni kódorog az utcán, nem hiszem / engem meg az anyám, ha egyszer lány lettem inkább a szobában ül, ahogy szokott / meddig fogok még ezért vezekelni csöndesen / nem akartam hogy beleszülessen egy ilyen összekuszált életbe hűvösre tettek hűvös az nincs / fájintos kis börtön ez, tapló a nyelvem a szomjúságtól saját lenemben sülök porhanyósra / miért ne negyven fokos hőségben legyen az ördög már a csontjaimat szopogatja / vízhiány, minek a raboknak víz az a baj, hogy még élek / ha fürödni akartok, menjetek az ombudszhoz 19
