Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 3. szám - Kapuściński, Ryszard: Utazások Hérodotosszal VII.
fölfelé, az ágakra, mert ott kígyó leselkedhet rájuk. A kislányok komolyabbak és óvatosabbak, mint a fiúk, ezért figyelem, hogyan viselkednek, és a fiúknak is azt mondom, hallgassanak a lányokra. Mindannyian, az egész kiránduló csapat mintha egy hatalmas, égig érő székesegyházban volna, amelyben az ember oly picinek érzi magát, és azt látja, hogy körülötte minden nagyobb, mint ő. Ranke doktor villája a mellett a széles út mellett áll, amely átszeli Kongó északi részét, és szinte az egyenlítő mentén futva, Banguiból Daualáig, a Guineai-öbölig vezet, s nagyjából a Fernando Poó-sziget magasságában ér véget. Csakhogy innen ez még több mint kétezer kilométerre van. Az út egy részét aszfalt borította, mára azonban csak töredezett, alaktalan aszfaltrögök maradtak belőle. Ha sötét, holdtalan éjszaka kell arra mennem (márpedig a trópusi éjszaka sűrű, áthatolhatatlanul sötét), lassan, csoszogva haladok előre, talpammal tapogatva az utat. Csisz-csosz. Csisz-csosz. Óvatosan, tapogatózva, mert rengeteg a láthatatlan gödör, mélyedés, kátyú, horpadás. Amikor éjszaka menekülők oszlopai mennek erre, néha kiáltást lehet hallani - valaki mély gödörbe lépett és lábát törte. Igen, a menekültek. Hirtelen mindenki menekült lett. Amikor Kongó függetlenné válásával egy időben, 1960-ban zavargások, törzsi összecsapások, aztán pedig háború tört ki, az utakat menekülők lepték el. Ahol konfliktus robban ki, a csendőrök, a katonák és az ad hoc alakuló törzsi milíciák fegyvert fognak, a civilek - leginkább nők és gyerekek - viszont menekülnek. A vándorlási útvonalakat nagyon nehéz meghatározni. A menekülők számára általában az a legfontosabb szempont, hogy minél messzebb legyenek a harcok színhelyétől, de csak annyira, hogy aztán nehogy eltévedjenek, és ne tudjanak visszatérni. További fontos szempont, hogy a menekülési útvonal mentén lehet-e valamilyen élelmet találni. Szegény emberekről van itt szó, akik csak néhány holmit visznek magukkal: az asszonyok egy perkál ruhát, a férfiak inget és nadrágot, ezenkívül valamilyen, takaróul szolgáló vászondarabot, egy kisebb fazekat, egy bögrét, egy műanyag tányért. És mosdótálat, amelybe mindezt elhelyezik. Az útvonal kiválasztásában azonban a törzsek közti viszony a legfontosabb szempont: az, hogy az adott út baráti törzs területén fut-e keresztül, vagy, isten ne adja, ellenséges földre vezet. Merthogy az út menti falvakat és a dzsungel tisztásait különféle klánok, törzsek lakják, a köztük lévő viszony ismerete nehéz, bonyolult tudomány, amelyet ki-ki gyerekkorától kezdve sajátít el. Ennek segítségével lehet úgy-ahogy biztonságban élni, kerülni a konfliktusokat. Egyedül ebben a régióban, ahol most vagyok, többtucatnyi törzs él. Különféle szövetségeket, konföderációkat alkotnak csak általuk ismert szokások, szabályok szerint. En, az idegen, képtelen vagyok mindezt átlátni, rendszerezni, csoportosítani. Ugyan honnan tudhatnám, milyen a viszony a mvaka és a pande vagy a bandzsa és a baya törzs között? Ők azonban tudják, hiszen ettől függ az életük. Tudják, melyik ösvényre kik tesznek mérgezett szögeket, hol van elásva a csatabárd. 80
