Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 3. szám - László Ferenc: „Gheorghe Alexici” és fia, „Alexits György”?
magyar népzenében élő román elemeknek szentelt eszmefuttatását,10 11 amelyben a románmagyar népzenei kölcsönhatásra vonatkozólag a Bartókéival homlokegyenest ellenkező nézeteket vitt a román szakirodalom nyilvánossága elé. Petranunak írott válaszcikkében Bartók igen keményen vágott vissza mindenekelőtt Brediceanunak, de Alexicinek is, aki a Vikár, Bartók, Kodály, Lajtha, Seprődi és Molnár Antal gyűjtötte dallamanyag alapján, a Bartóktól tanult elemzési módszerrel és terminológiával élve nagymértékű román hatást igyekezett kimutatni az erdélyi magyar népzenében. Alexici írásáról Bartók ugyan elismerte, hogy „tudományos színezete van", de hevesen vitatta a tartalmát és a hosszú bekezdés összefoglalásaként azt írta, hogy „Alexici bizonyítékait sem lehet komolyan venni."11 1970-ben megértettem Alexits Györgyöt, hogy a Bartók-évfordulóra írt emlékiratában nem tért ki erre a közjátékra. Ünneprontás lett volna megírnia, hogy egyébként tiszta emlékezetű édesapja bizony megpróbált Bartóknak betartani, és hogy halála évében meg is kapta érte a magáét! Nos, most kiderült, hogy azt a „komolyan nem vehető tanulmányt" nem Gheorghe Alexici, a népi szövegek kutatásában kitűnt romanista írta, hanem fia, a matematikus! Kezemben az apának egy levele, amelyet 1931. november 31-én írt Constantin Bráiloiunak (akivel, mint említettem, Bartók ismertette össze). Ebben ez áll: „Studiul apärut in »Grai §i Suflet« este scris de fiúi meu: Gheorghe Dimitrie Alexici, profesor de matematicá, §i fisicá in Budapesta. Fiúi meu este matematician cu renume bún in literatura mondialá. Ca tofi matematicianii e §i musicean. De prezent se ocupä de influenza maghiará in cintecel noastre populäre." (A Grai §i Sufletben megjelent tanulmányt a fiam írta: Gheorghe Dimitrie Alexici, aki Budapesten matematika- és fizikatanár. Fiam jóhírű matematikus a világirodalomban [Ez alighanem így értendő: matematikusként jó hírnévnek örvend a nemzetközi szakirodalomban.] Mint minden matematikus, zenész is. Jelenleg a mi népdalainkban megnyilvánuló magyar hatással foglalkozik.) Már eddig is föltűnt nekem, hogy a közlemény kottaanyagában a 33., székelyudvarhelyi népdalt a szerző kivételesen nem egy magyar népzenekutató valamelyik közleményéből idézi, hanem jelzi, hogy „Alexici" gyűjtötte. Én persze a folklorista apa gyűjtésének tartottam. Most megtudtam, hogy az is a fiúé, akárcsak az egész tanulmány. Igaz, ezt már a fiú emlékiratának egy részlete alapján is feltételezhettem volna. Annak leírása után ugyanis, hogy Bartók eltanácsolta a komponálástól meg a zongorázástól, szövege így folytatódik: „Engem persze továbbra is vonzott a zene világa. Érdekelt a népdalgyűjtés is, lejegyeztem néhány dalt a múzeumban található fonográfhengerekről, erdélyi falvakban is gyűjtöttem [az én kiemelésem - L. F.], s az eredményt időnként megmutattam Bartók Bélának. Amatőrködő passzió volt, de talán ez a kontaktus is közrejátszott abban, hogy amikor apám meghalt, s Bartók tovább dolgozott népdalgyűjteményén, én léphettem a helyébe. Románul én is jól tudok, átvettem hát apám szerepét."12 10 Gheorghe Alexici: „Elemente romíné ín musica popularä maghiará". Grai si suflet, vol. III., fase. I., Bukarest: Atelierele Socec Co., 1927, 47-82. 11 Béla Bartók: „Réponse a íme attaque roumaine". Archívum Európáé Central-Orientalis, 1.1., 3-4., 233- 244. Ugyanaz in Études sur V'Europe Centre-Orientale, 5. Budapest: 1936, 37-48. Németül: „Nachwort zu dem »Volksmusik de Magyaren und der benachbarten Völker«. Antwort auf einen rumänischen Angriff" Ungarische Jahrbücher, XVI., 2-3., 1936. február, 276-272. Magyarul: „Válasz Petranuék támadására." Szép Szó, II., 13. (IV. kötet, 3. füzet), Budapest, 1937. április-május, 274-278. Angolul: „Answer to the Petranu Attack". In: Béla Bartók: Essays, Selected and Edited by Benjamin Suchoff, London: Faber and Faber, 1976, 227-236. A BÖÍ alapján idéztük, 659-660. 12 Alexits: „Találkozások...", 392. 46
