Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 3. szám - Kárpáti János: Bartók Béla kereszttűzben
levonatot sem kaptam. Ettől eltekintve ez a szemrehányás annyira gyerekes (hiszen az értekezés főrészében legalább háromszor előfordul a »lásd a zárószót« utasítás; bizonyságul arra, hogy a zárószót senki elől sem akartam eltitkolni), hogy csak azért foglalkozom vele, mert meg akarom mutatni, milyen eszközökkel dolgozik Petranu." Tulajdonképpen fel kell vetnünk a kérdést: egyáltalán sértő-e valamely népre, ha kultúrkincsének kisebb-nagyobb része más népektől származik? Megsértődtek-e valaha is a románok, ha nyelvészek azt állították, hogy a román szókincs 50-60 százaléka nem latin, hanem szláv, török, görög, sőt szórványosan - uram bocsá' - magyar eredetű? Mi is tulajdonképpen a román népzenére gyakorolt magyar befolyás százalékaránya, azé a befolyásé, amelyet én nem állítok, hanem bebizonyítok? Mielőtt erre válaszolnék, rá kell mutatnom a következőkre: Fent említett tanulmányomban (amely 1934-ben jelent meg magyar nyelven) azt állítom, hogy a magyar anyagnak körülbelül 40 százalékán mutatható ki kisebb-nagyobb idegen befolyás. Megsértődött-e valaki Magyarországon emiatt? Tudtommal senki! A román anyagnak milyen részeiben mutattam ki magyar befolyást? Hat megye: Mármaros, Maros, Szolnok-Doboka, Kolozs, Torda, Szatmár anyagának kb. felében; viszont nem találtam, legalábbis említésre méltó, magyar befolyást Bihar, Hunyad, Arad, Temes, Torontál és Alsó-Fehér megyékben: tehát az anyagnak kb. 25 százalékáról mondhatjuk, hogy magyar befolyást mutat. Csakugyan olyan sértő ez? De akár sértés, akár nem: nem inkább a tudományos igazság kérdése ez? Hogy milyenek azoknak az embereknek »tudományos« fejtegetései, akik megállapításaim igazságát tagadják, azt feljebb már láttuk; hogy milyenek az enyéim, azt akárki láthatja a fentemlített tanulmányból. Az olvasóra bízom, hogy összehasonlítást tegyen és következtessen belőle. Végül is hivatkozom Enescu Georgenak, az ismert román muzsikusnak, akit igen nagyrabecsülök (és aki tudtommal Romániában is mindig a legnagyobb megbecsülésnek örvend) egyik nyilatkozatára.30... Enescu úgy találja, hogy úgyszólván az egész román népzeneanyag át van itatva idegen elemekkel: én viszont csak az erdélyi (tehát nem is az egész) anyag 25 százalékában állapítok meg idegen befolyást. Rendkívül szerény vagyok: arra kérem Petranu urat, adja meg nekem, mint nemrománnak, csak a negyedrészét annak a szabadságnak, amelyet egy románnak engedélyez. De addig is, míg ezt meg nem kapom, addig is: ahhoz az ezer meg ezer órához, amelyet a román népzene gyűjtésére, leírására, rendszerezésére és tanulmányozására fordítottam, még ezret meg ezret teszek hozzá a további kutatásra, nem azért, hogy valaha is köszönetét és jutalmat arassak (mennyire igazam volt, mikor ilyen szempontoktól eleve eltekintettem!), hanem hogy állandóan előbbre vigyem a kelet-európai népzenekutatás ügyét, azt a nemzetközi tudományt, amelynek életem javarészét szenteltem és szentelni fogom." Még meg sem jelent Bartók vitairatának magyar nyelvű változata, amikor a temesvári sajtóban napvilágot látott egy cikk „Bartók Béla nyilatkozik: »Művészetet és tudományt nem szabad belekeverni a politikába«"címmel. Erről a „nyilatkozatról" azonban Bartók ezt írta Bráiloiunak: „Temesvárott egy interjút kértek tőlem az ottani magyar újság számára a Petranu-üggyel kapcsolatban, amit azonban én megtagadtam. Ennek ellenére elkövették azt a szemtelenséget, hogy »interjúként« közölték, tele ostobaságokkal; ezért a hamisításért én nem vagyok felelős. A »B. B. és a középeurópai megértés útja« című 30 »Enescu despre muzica romäneascä« Muzica (Bukarest 1921,115. lap). Enescunak ez a nyilatkozata számos tévedést tartalmaz, később vissza is vonta, Bráiloiu pedig arra figyelmeztette Bartókot, hogy a hivatkozást a tervezett (de meg nem valósult) román közleményből ki kellene hagynia. Lásd a 28. sz. jegyzetet. 40
