Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 3. szám - Bónis Ferenc: Bartók Béla élete: dramma per musica
művekben: a feszültségek, végletességek fokozódása, a szimmetria és aszimmetria váltakozásának izgalma, barokk formák és kifejezőeszközök megjelenése, a zongora dallam- és ütőhangszer-funkcióinak kiaknázása, a népdal műzenévé oldásának számos lehetősége. A lassú tételek nagyon is „átéltek", persze nem a szó romantikus értelmében; rejtélyes, titokzatos, fenyegető természethangok törnek fel belőlük. Az új korszak kísérleteit remekművekké egyesíti az egymást gyorsan követő III. és IV. vonósnégyes (1927, 1928) és a két „parasztbarokk hegedűverseny": a két Rapszódia (1928). A húszas és harmincas évtized határán befejeződik egy újabb összefoglaló remekmű, a színpadi művek színpad nélküli testvére, a barokk szigorúsággal és festőiséggel megírt újabb ars poetica, a Cantata profana. Alapja egy román kolinda-vers a szarvassá vált fiúkról, a réginek s az újnak gyilkos harcáról, az átlényegülés csodájáról, civilizáció és természet ellentétéről, a természettel való azonosulásban meglelt harmóniáról. A Cantatában ábrázolt természet nem idealizált, jóságos, idilli, inkább vad, rejtelmes, titokzatos, félelmetes - a zeneszerző mégis ide menekül, miután bejárta a civilizált világ nagy részét, Észak-Amerikát csakúgy, akár Szovjet-Oroszországot. A harmincas évek nagy lassú tételei (Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára, 1936; Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre, 1937, Divertimento, 1939) már nem a zordsága mellett is magába fogadó natúra hangjait szólaltatják meg, hanem egy közeledő katasztrófa vészjelzéseit: a rettegés, a pőre félelem, a leplezetlen gyász szavát. „Európa, vigyázz!" - sikoltja Bartók zenéje. A halál, mely magára eszmélése pillanatától leselkedik rá, most mintha egy teljes kontinenst, egy kontinensnyi kultúrát készülne bekeríteni és megsemmisíteni. El lehet-e menekülni szorításából? És ha igen: ugyan hová? O maga, aki korábban inkább konok hallgatással vagy kompozíciókba oldott felháborodással válaszolt környezetének kihívásaira, egyre többször kényszerül rá, hogy szavakká, írássá formálja protestációját. 1931-ben, amikor olasz fasiszták bántalmazzák Arturo Toscaninit, a nagy karmestert, aki nem hajlandó eldirigálni indulójukat, a Giovinezzát, Bartók tiltakozó nyilatkozatot fogalmaz „a művészet szabadságának védelméért". Hitler hatalomátvétele után nem lép fel többé a nemzetiszocialista Németországban. 1938- ban - Kodállyal, Móricz Zsigmonddal, Csók Istvánnal, Tersánszky Józsi Jenővel, Vikár Bélával, Zilahy Lajossal és másokkal - a sajtó nyilvánosságát felhasználva tiltakozik a faji diszkrimináció készülő kodifikálása, az úgynevezett zsidótörvény ellen. És ugyanabban az évben, amikor a Német Birodalom bekebelezi Ausztriát, Bartók így ír svájci bizalmasának, Annie Müller-Widmann-nak: „...az a közvetlen veszély forog fenn, hogy Magyarország is megadja magát ennek a rabló és gyilkos rendszernek. A kérdés csak az, mikor, hogyan? Hogy azután egy ilyen országban hogy tudok tovább élni, vagy - ami ugyanazt jelenti - tovább dolgozni, el sem lehet képzelni. Tulajdonképpen az lenne a kötelességem, hogy kivándoroljak, ameddig még lehet." Napról napra nyilvánvalóbb, hogy merre tart Magyarország - és hogy az igazságtalanságot és embertelenséget nem tűrő Bartóknak el kell innen mennie, mert különben megfullad. 1939 nyarán, Paul Sacher vendégeként, egy svájci parasztházban megírja a Divertimentót és belekezd a VI. vonósnégyes komponálásába. Sacherék felkeresik önfeledt alkotói magányában és figyelmeztetik: a háború bármelyik pillanatban kitörhet. Bartók félbehagyja a munkát, hazamegy. Édesanyját, távollétében, agyvérzés érte - anya és fia között nincs többé kommunikációs kapcsolat. Karácsonykor meghal a Mama - és halálával elszakad az utolsó szál, mely Bartókot addig a veszedelem szakadékjának szélén tántorgó Magyarországhoz fűzte. 1940 tavaszán néhány hetes tájékozódó - és koncert- útra az Egyesült Államokba megy. Onnan hazajön még feleségéért, meg hogy rendezze ügyeit. 1940. október 8-án hangversennyel búcsúzik budapesti híveitől. A házaspár 18
