Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 3. szám - Bónis Ferenc: Bartók Béla élete: dramma per musica
hatású, kamarazenei meglepetései. És egyre fontosabb szerepet kapott Bartók műveiben a természet: úgyis mint téma, úgyis mint az organikus fejlesztés példája. Egy zeneszerzői megbízatás 1923-ban, Pest és Buda egyesítésének tiszteletére, izgalmas kísérletre ad számára alkalmat. Saját maga kitalálta, de különböző népzenék által ihletett témákat fűz egymás mellé (magyaros, romános, arabos, szlovákos dallamokat) - ezekből egységes zenei nyelvet alkot, a mű zárószakaszában pedig formálisan is egyesíti őket. Önállóságukat megtartva úgy egyesíti a „népeket" egy magasabb egységben, ahogy az a politikában azóta sem, csakis az ő művészi álmaiban sikerült. A Tánc szvit - ez az új mű címe - az 1923-as budapesti bemutatón nem kelt különösebb feltűnést, de már az új zene 1925-ös nemzetközi fesztiválján, Prágában, az ünnepség kiemelkedő sikerű darabja; a következő két évadban mintegy 70 alkalommal szólaltatják meg Európa és Amerika hangversenytermeiben. A diadalt - ez már szinte szükségszerű Bartók pályáján - rövidesen követi a bukás. 1924 végén befejezi A csodálatos mandarin hangszerelését: a bemutató jogát vagy a budapesti Operaháznak, vagy valamelyik nagyobb német színháznak szánja. Az Operaház felső hatósága egyelőre (és további két évtizeden át) „erkölcsi" megfontolásból elzárkózik a pantomim műsorra tűzésétől. Több kombináció után szerző és kiadója Köln mellett dönt, ahol Szenkár Jenő, a magyar származású főzeneigazgató száll síkra a műért. Az eredményt érzékeltessék a szemtanú, Hermann Unger zenekritikus szavai: „...Köln, a templomok, kolostorok és kápolnák Heinrich Heine megénekelte városa, megérte első, valóban nagy operabotrányát; a percekig tartó pisszegés, fütyülés, dobogás, fújozás, amely még a zeneszerző jelenlététől sem torpan vissza - sőt a vasfüggöny leeresztése után - amikor a szerző és a karmester a kisajtó elé lépett - ordítozássá dagad, bizonyára jelent valamit számunkra... A sajtó - a baloldal kivételével - tiltakozik, mindkét vallásfelekezet papsága gyűléseket tart, a város feje... diktatórikusán lép közbe s a darabot rövid úton letiltja a játéktervről... felcsapnak az erkölcsi felháborodás hullámai..." A darab tehát, akkor és ott, megbukik - s a kölni bukás, évtizedekre, a Mandarin egész európai sorsára kihat. Bartók soha többé nem látja színpadi előadásban. A szerző nevének azonban nem árt a bukás, az most már feltartóztathatatlanul terjed Európa-szerte, sőt világszerte. Nemcsak mint az új zeneszerzés egyik vezető mesteréé, hanem mint rendkívüli zongoraművészé is. Hogy miképpen alkotott, az rejtve maradt a közönség előtt - de még a hozzá legközelebb állók előtt is. Ám, hogy a zongorázó Bartók estjein milyen energiák szabadultak fel, annak ezrek és ezrek lehettek tanúi. Molnár Antal, a Bartók-művek legelső tudós elemzője, így írta le az előadóművész Bartók metamorfózisát a pódiumon: „...kissé hullámzó léptekkel, mérsékelt tempóban közeledik a hangszerhez, a megszokott módon ül hozzá, és ráfekteti nyugodt kezeit a billentyűzetre. Attól a pillanattól fogva, hogy belekezdett a játékba, egyszerre mintha kicserélték volna. Minden izma mozgásba lendül, mintha egész valóságában démoni erő hatására villamos szikrát lövellne... Csak a játszó arc marad mindvégig semleges és fakó színű. De a szemek gyémánt-villanású tüze fel-fellobog, itt van igazán elemében. Aztán elülnek a hullámok, elnyugszanak a szélvészek, a zenemű lezajlott és a közönség belefeledkezik az eksztázisba, csak jó néhány pillanat múlva ébredezik, hogy a megrendülés tapsában törjön ki. Ekkor már ismét ott áll érzéketlen külsejével, a küldöttség bármi jele nélkül a ,kishivatal- nok', kelletlenül biccentve köszöni meg az ovációt, és ugyanazokkal az óvatos léptekkel hagyja el a dobogót, aminőkkel elfoglalta. Semmiféle hevültségnek, meghatódásnak nincsen nyoma rajta, hiányzik róla az ezermesteri önelégültség vagy a hála mosolya." 1926, a Mandarin bukásának éve, egyben az új zongoraművek éve is Bartók életében: ekkor keletkezik a Szonáta, a Szabadban-ciklus, a Kilenc kis zongoradarab, a Három rondo népi dallamokkal és az I. zongoraverseny. Izgalmas kísérletek egész sora összegeződik ezekben a 17
