Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 2. szám - Zelei Miklós: Egy tengerjárt magyar
Volt egy olyan lehetőség is, hogy megkaptuk az Oxford University Press címét, és az általuk kiadott angol nyelvtankönyvek, az Essential English például, beszerezhető volt. Irtunk nekik, küldtek értelmező kisszótárt, ingyen. Ez is, nem tudom én, hány vizsgálaton át jött meg. Feltételezem, hogy többet is küldtek, csak elakadt valahol. Mert látta az ember a küldeményen, hogy vámvizsgálaton meg minden francon esett át. Volt egy másik tanárunk, az meg nagy zenész volt. Bastin is jó zenész volt, itt-ott tartott kitérőket, az angol kultúráról beszélt, de főleg az irodalmon keresztül, mert neki az irodalom volt a mindene. Volt egy Dénes Imre nevű tanárunk is, az viszont magyar volt, spanyol-angol szakos. Ő meg angol nyelvtannal foglalkozott, elsősorban fonetikával. Nem nagyon szerettük, mert annyira kötekedő, aprólékos valaki volt, jó nyelvész és nagy műveltségű fiatal tanár. Később le is lépett, kiment Spanyolországba. Nyitóról szerzett feleséget, az utánunk lévő évfolyamból egy magyar-angol szakos hallgatót, s amikor elvégezte, akkor leléptek, és azóta is kint vannak valahol Spanyolországban. Költőember is volt, írt, fordított, sok mindent lehetett tőle tanulni, de a fonetika, az őáltala előadott és művelt fonetika nagyon távol állt tőlünk. Az angol szakon nekünk az volt a feladatunk, hogy tanuljunk meg valahogy angolul. A rádió itt-ott bejött, tudtuk néha hallgatni, aztán Magyarországról hozzájutottunk egy-két nyelvtanító hanglemezhez, ilyenekhez. Mi tizenketten kezdtünk a szakon, és heten végeztünk, mint a gonoszok. Három fiú volt és négy lány, utánunk még egy évfolyamon nyílott magyar-angol, és ezzel befejeződött. A magyar tagozaton több nem volt. Elenyésző kis csoport voltunk. Az egyensúly tehát átbillent a magyarra. Az ember nem tudta magát megvalósítani az angolban, többet foglalkozott a magyar szakkal. Odakerült Tőzsér Árpád a magyar tanszékre, harmadikosok voltunk, és vezette az önképzőkört, a fiatal alkotók körét. Előtte volt az Új Fórum nevű újság, hatvankilencben indult, de hetvenegyben beszüntették, havonta adtuk ki, stencilezett formában. Tőzsér azt mondta, ha nincs lap, legalább legyen önképzőkör, és akkor odajártunk, meg a Zsilka Tibor stilisztikai stúdiumaira. És ők már rávettek kettőnket, hármónkat, hogy írjunk egy-egy recenziót, emlékszem rá, hogy A novellaelemzés új módszerei című kötet volt az első recenzálandó könyv, a szegedi konferenciának az egyik anyaga volt, Szegedy Maszák Mihály szerkesztette, Zsilka Tibor is szerepelt benne. Ekkor már az Irodalmi Szemlében jelentek meg írásaink, az első verseink, könyvismertetéseink. Úgyhogy aztán ez pótolta mindazt, amit nem kaptunk meg. Német nyelvkönyvből angolul Ipolybalogon volt érdeklődés az angol nyelv iránt, mert a besztercei kerületnek a legjobb iskolája volt magyar iskolaként, és elég nyitott szellemiségű volt. Úgyhogy nem volt nehéz megnyerni gyerekeket. Sokan jelentkeztek, de órakeretet nem kaptam rá. Csak heti két órát. Úgy oldottam meg, mivel annyi jelentkezőm volt, hogy az egyik órán a hetedik-nyolcadikosok, a másikon a kilencedikesek voltak együtt. Akkor nem rendelt tankönyvet a kedves igazgatóm. Mondtam neki, ha már megengedte, akkor kellenének angol könyvek is. Azt mondta, ő nem fog rendelni angol könyvet, itt vannak a német könyvek, azokat is hiába rendelte. Mert német is indult valamikor, de nem volt hozzá szakos, oszt bedöglött. Uram, én a német könyvekből nem taníthatok angolt! 88
