Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 2. szám - Kapuściński, Ryszard: Utazások Hérodotosszal VI.
Már szinte két éve ostromolják a várost, már minden módszert, cselt, furfan- got kipróbáltak, de Babülón falain a legkisebb csorba sem esett. Dareiosz elcsüggedt, nem tudja, mitévő legyen: ha elvonul, szégyent hoz saját fejére, ráadásul elveszíti legfontosabb tartományát, ugyanakkor viszont a város bevételének perspektíváját sem látni. Kétkedések, viták, ingadozások. Zópürosz, látva a király gyötrődését, azon törte a fejét, hogyan tudná bevenni a várost úgy, hogy az egész hőstett csakis az ő nevéhez fűződjön. Elvonul egy Hérodotosz által közelebbről meg nem határozott helyre, ott valamilyen késsel - vasból vagy sárgarézből lehetett - levágja orrát, fülét, kopaszra nyírja a haját, ami a bűnözők jele, és véresre korbácsoltatja magát. Ilyen állapotban, megcsonkítva, véresen Dareiosz elé áll. Az összekaszabolt Zópürosz láttán Dareiosz sokkot kap: felugrott trónjáról, haragjában kiáltozni kezdett, és azt kérdezte, hogy ki és miért tett ilyesmit. Zópürosz, bár frissen levágott, vérző orra és sérült orrcsontja iszonyúan fájhat, a felső ajka és fél arca bizonyára alaposan feldagadt, mégis válaszol:- Rajtad kívül, királyom, nincs ember a világon, akinek akkora hatalma volna, hogy így elbánjon velem. Nem is más tette ezt velem, hanem én saját magam, mert nem tudom már hallgatni, hogy az asszürok gúnyolják a perzsákat. Erre Dareiosz:- Te szerencsétlen ember! A legrútabb tettnek a legszebb nevet adod, ha azt állítod, hogy a város elfoglalásáért csúfítottad el magad ilyen rettentően. Te esztelen! Hamarabb megadja magát az ellenség, amiért megcsonkítottad magad? Egészen elment az eszed, hogy ilyen iszonyatosan elbántál magaddal? Zópürosz viselkedésében Hérodotosz azt a gondolkodásmódot mutatja be, amely abban a kultúrában évezredek óta létezett, nevezetesen, hogy az, akinek becsületén folt esett, akit megaláztak, lealacsonyítottak pusztán azért, mert ő másvalaki, csak úgy szabadulhat meg a szégyen és a gyalázat égető érzésétől, ha elpusztítja önmagát. Érzem, hogy megbélyegzett vagyok, s mivel az vagyok, nem élhetek tovább. Zópürosz is szeretne megszabadulni ettől az érzéstől. S teszi ezt úgy, hogy megváltoztatja arcát, borzalmassá változtatja, de ez már nem az a megbecstelenített perzsa arc, amelyből gúnyt űztek a babülóniak. Nagyon jellemző, hogy Zópürosz a babülóniak gyalázkodását nem egyéni, az ő személye ellen irányuló sértésnek fogja fel. Nem azt mondja, hogy engem sértettek meg, hanem azt, hogy minket sértettek meg, az összes perzsát. Ám a kiutat ebből a megalázó helyzetből nem abban látja, hogy harcra szólítja fel az összes perzsát, hanem abban, hogy az egyéni, individuális önmegsemmisítést (vagy öncsonkítást) választja, s így szabadul meg a szégyentől. Dareiosz ugyan elítéli Zópürosz tettét mint felelőtlen és kalandor tettet, ugyanakkor ki is használja, úgy kapaszkodik bele, mint utolsó szalmaszálba, hogy megóvja a szégyentől népét, birodalmát, uralkodói tekintélyét. Elfogadja tehát Zópürosz tervét, amely a következő: Zópürosz elmegy a babülóniakhoz, s úgy tesz, mintha Dareiosz zaklatásai és kínzásai elől menekülne. Hiszen sebei fényes bizonyítékul szolgálnak erre! Biztosra veszi, hogy sikerül meggyőznie a babülóniakat, hogy a bizalmukba férkőzik, parancsnoki megbízást kap tőlük, s akkor beengedi Babülónba a perzsákat. 22
