Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 12. szám - HARMINC ÉVE HALT MEG SZILÁGYI DOMOKOS - Varga Imre: A kígyószisz virágai

Lángol a lombok tengere.

Újra beszélünk hozzá,

de már nem vele; mi örök világegyetemisták, s ő, aki örökös hallgató lett a teremtésben.

KígyóSZISZ - a növények beszéde nekünk megtudhatatlan, kihallgatatlan. Csak a poloska hallja.

S jön az a köddel gomolygó reggel vagy délután, és egyenként elmaradozunk, egy-egy lepusztult (kisebbségi) állomáson, ahol egy percet ha állhat a gyors meg a másodosztályú, mocskos ablakú történelem.

Az utasok - szabadrabok - kiszállnak, beszállnak. Fölszálló - senki.

Mélyül a hang a földbe merülvén - a tér szomorú barna odú. S hogyha visít, meghamisít a húr vagy síp.

Elhallgatok. Ti játsszatok.

En majd őrzöm a látszatot. Őrzöm, habár nem látszhatok, takarnak égi vázlatok.

Túl a nyelvtanon! Szavakon túli zengzetekkel! Elhagyva a mondat. Kivetkőzve az értelem kényszerzubbonyából. Boldogan és neveinket is végül.

Van, van, van tovább!

91