Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 12. szám - HARMINC ÉVE HALT MEG SZILÁGYI DOMOKOS - Pécsi Györgyi: Kísérlet a világ rendszerbe foglalására
tetsző vendégszövegek, imitációk, parafrázisok, a szövegköziségnek számtalan változatai hasonlóan funkciószerűen foglalják el helyüket a textus egészében. * * * Az Emeletek... mottójában egy „ismeretlen" XX. századi költő felszólítására figyelmeztet a költő: „Becsüld halandó, amíg élek, / szavaim halandó becsét. / Két ember közt legrövidebb / üt az egyenes beszéd" - e rokonszenves, „egyenes" beszédet ígérő felütéshez képest első olvasásra eklektikusnak, kuszának, rend nélkülinek tetsző szöveghalmazzal találja szembe magát az olvasó, melyben szélsőségesen különböző minőségű szövegek kerülnek egymás mellé. „Maga A láz... voltaképp egy ötvenöt oldalas óriásköltemény, költői oratórium, mely húsz egész és számos »összekötő« versből áll. Jelenleg ő az a csoport tagjai közül, akinél legfeltűnőbb - az annak idején szemet szúró - avantgárd jelleg, a szüntelen kísérletezés. Pontosabban: nála öltözik most éppen a vers legláthatóbb formáinak szétfeszítésébe, deformálásába az anyaggal való harc... A zenei építményekből tanulva kíséreli ellesni a többszólamú szerkesztés, a szimultán érzelem- és gondolatközlés lehetőségeit... Kínálkozik a klasszikus és modern összhangzattan különbségeire való utalás párhuzamnak, s nem véletlen zenei terminusok használata csábít elemzésénél. Maga A láz kötet »lekottázásra« indít merészen váltakozó ritmusaival, barokk zenei forma- gazdagságával, de főként azzal, hogy a sok »tétel« egyetlen feszültség tolmácsolására hivatott"8 - írja korai tanulmányában Széles Klára. Valóban, ha a vershez hagyományos versolvasói rutinunkkal közeledünk, tehetetlenek leszünk - másféle olvasói magatartással kell közelednünk, a vers provokál, hogy ne el/be/fogadjuk, hanem kényszerít az újrateremtésre. Az Emeletek... vers jól elkülöníthetően egy főszólamból és egy betétdalláncolatból épül. Az egyes költeményeket „összekötő" szöveg, a főszólam önálló jelentéssel (sőt történéssel) is bíró szövegfutam, s akár önálló versként is olvasható/értelmezhető. Az ebbe beleágyazódó húsz betétvers - húszféle forma és regiszter; az archaikus munkadaltól, a paraszti siratóének imitációtól az automatikus versig a költészettörténet pazar enciklopédiája. Az egyes versbetétek a kompozícióból kiemelve önmagukban is teljességélményt nyújtanak (korábban több betét önálló versként jelent meg folyóiratban), a kompozíció egészében azonban üzenetük részben megváltozik. A szürrealisztikus képekkel sűrűn átszőtt expresszionista főszöveg, mely lazán megkomponált gondolati ívet jár be, sem nyelvileg, sem stilisztikailag nem egységes, leginkább futurista, szürrealista indulatfolyam, melyet rendre megtörnek a merész, szabad asszociációk, bármelyik pillanatban átválthat archaikus munkadalba, majd ráolvasásba vagy elégiába, illetve vissza. A főszöveg nyelvi, stiláris szövevényességére jellemző, hogy az egyes versbetétek összességéhez hasonlóan szintén káprázatosán sokféle módon szólal meg, ám itt a sokféleség kisebb szövegegységekben, töredékekben is megvalósulhat. A főszöveg követhetetlenül zsúfolt vendégszövegei, felismerhető (vagy fel nem ismerhető, rejtett) stílusimitációi, para- és intertextusai újabb és újabb értelmezési, értelmezhetőségi köröket vonnak be („Altamira rajzokkal tarkák a falak, de / sistereg máris a sárkány, tüzet, fülhasoga- / tót köpik a motorkerékpár, /.../ és dübörög a, dübörög a dal / dübörög, dübörög, // őrölj malom, őrölj, / őrölj malom, őrölj, / őrölt Pittakosz is már"). Az Emeletek... a vers hagyományos lineáris szerkezetét úgy is fölbontja, szétszabdalja, hogy a főszöveget megtörő versbetétek mintegy vertikálisan is kiterjesztik a vers gondolati terét (ez a technika a mai internetes „böngészésre" emlékeztet, de itt még a „fa" szerkezet érvényesül, következetesen vissza kell térnünk a „főszólamhoz"): a főszólam linearitását a versbetétek nem csupán megállítják, megtörik, 8 Széles, uo. 50. 80
