Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 12. szám - Buda Ferenc: Négyszázkilencvenöt nyolc-nulla-nyolc – 1957: az én huszonegyedik évem (II. rész)

mindannyian. „Buda Ferenc I. rendű vádlottat izgatás bűntette miatt 1 évi börtönre...", „Vass László II. rendű vádlottat izgatás bűntette miatt 1 évi börtönre..." „Indoklás..." Stb. Dátum, aláírás. (Ez utóbbit persze csak később, a tárgyalásról készült jegyzőkönyv másolatán olvashattuk.) Az ítélet ellen vádlottak és védőjük fellebbezést nyújtanak be, a vád képviselője 3 nap gondolkodási időt kér. így az ítélet nem jogerős.

Néhány hét múlva a Legfelső Bíróságon - Budapest, I. kér. Fő uta - lezajlott a fellebbviteli tárgyalás is. Ezen - minthogy az utazás saját költségünkön történhetett volna - mi már nem jelentünk meg. Budai Ferenc tanácsvezető bíró az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, így az jogerőre emelkedett.

A tárgyalásról visszatérőben Márti a börtön kapujáig követett bennünket, aztán hosszú ideig nem láthattuk egymást közelről - majd távolról sem. Miután kimondták ránk az ítéletet s ezzel megszűnt előzetes letartóztatotti státusunk, le kellett adnunk a saját ruhánkat, helyette megkaptuk mi is a rab'uniformist. Ez a következő darabokból állott: gallértalan pamutvászon ing és lábszárig érő alsónadrág, szürke darócból - ún. szumánból - készült nadrág és zubbony, valamint sapka, továbbá egy pár ócska bakancs. Az alsónadrág derékon való rögzítése nem a korcban húzott gatyamadzaggal, hanem az elülső hasíték két csücskéhez varrt kurta pertlivel történt: nehogy az elítélt a gatyamadzaggal egy óvatlan percben felkösse magát. Ugyanilyen meggondolás alapján a bakancsból is hiányzott a fűző, így a lezseren lötyögő lábbeli hozzátartozott hétköznapi eleganciánkhoz. A fejfedő szabása hasonló volt a hagyományos magyar katonasapkáéhoz, azzal a különbséggel, hogy nem volt rajta sem fegyvernemi, sem pedig rendfokozati jelzés, viszont volt elöl egy ellenzője, amit nem azért varrtak oda, hogy szemünk világát a verőfénytől megóvja: annál fogva kaphattuk le leggyorsabban a sapkát, ha fegyőr akadt az utunkba, ill., ha fegyőrnek akadtunk útjába. Ily módon beöltözve immár mi is a beavatottak rendjébe kerültünk. A tárgyszerűség kedvéért meg kell jegyeznem, hogy némelyek kimustrált, ócska katonaruhát viseltek szumán helyett - sok volt a rab, s kevés a szumán -, a félreértések elkerülése végett azonban a kekiszínű zubbonyok hátán olajfestékkel odakent, jókora vörös R betű virított. Abban az időben még az obiigát csíkos kosztüm sem ment ki a divatból, ezzel a vékony zsávoly anyagból készült öltözékkel azonban csak az enyhébb idő beköszöntővel cserélték le rólunk a szumánt.- Na, mennyit kaptatok? - tudakolták a társaink, miután megváltozott külsővel visszatértünk a közös zárkába.- Egy évet.- Egy év? Az semmi. Annyit még a kiblin ülve is ki lehet bírni.

Számunkra igen távolinak tetszett ugyan a jövő esztendő februárja, ám be

kellett látnunk: két évhez, négy évhez, öt évhez, vagy a kötélhez képest egy év valóban nem sok. Majdhogynem semmi.

Pontosan kiszabott ítéletünk mindenesetre kiemelt bennünket a bizonytalanság mélybe lehúzó mocsarából. Kietlen sivatagon kellett ugyan keresztüllábol- nunk, de most már tudtuk, hányadik homokdűne leküzdése után jutunk ki belőle. Benn a börtön falai közt - a házban - lassan pergett az idő. A szabászműhely csak a köztörvényesek egy részének a munkaerejét vette igénybe, egyéb belső

70