Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 12. szám - Tornai József: Versek
Amikor a halálról í Kikecmeregtél a természetből de alsó feled egy lóé s bár fölfelé tör a húsod elméd kettős vagy már ezt ne feledd Nem mondhatod a kentaur-lét nem a mttoszi koroké de igen azok szülték csakhogy a lényedet igazzá a monda teszi Nem volt még pontosabb rajz rólad te öreg tested hidrogén szén tengeri kvarc és agyadban idegsejt-hálózatok is örvénylenek Ebből kell kiindulnod amikor a halálról írsz tudod hogy a kő- fű- állat-fonta sor egy tarka földi lét vadonába és nem a mennyekbe visz Kheirón tanít Kik ezer és ezer évek óta félreértésben éltek hallgassatok meg mit mondhatok Nem az istenek hoztak ide a földre titeket az angyalok meg legalább annyira képzelt lények mint a kísértetek nézzétek az én szügyem és hátam de vegyétek hozzá a fejem
