Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 12. szám - Bakugrások (Balázs Attilával beszélget Ménesi Gábor)
dokumentumai, nem utolsósorban a saját képzeletem segítségével. Gondoltam hát, előre! A '48-as szabadságharcos Czetz János nyomán is eljuthatok Borges hazájába anélkül, hogy mozdultam volna. És semmi sérelem, ő is ezt csinálta, Borges Mester, midőn egyszer felébredt, s könyvtárnak látta - ha vakon is - az egész világot. És hogy akkor itt több bőr került volna le ugyanarról a kövérkés nyusziról? Azt hiszem, mégsem, vagy nem baj. Nekem nem. Végtére annak sem, aki bírja ezeket a dolgaimat. Mellesleg éppen az esetleges olvasómra való tekintettel nem duzzasztottam tovább e könyvet, nem akarván hiú telhetetlenséggel a végtelenségig rabolni drága idejét és figyelmét. Pedig ez az édes dolog szinte kínálkozik, nem életidegen. Látszik, ahogy szétbeszélem ezt az interjút is.- Visszatérve azért még egy kicsit a Ki tanyája ez a világra, a könyvet - éppen a sokfelé ágazó elbeszélői formák és a különböző betétek sokasága miatt - Reményi József Tamás találóan kollázsregénynek nevezi. Úgy gondolom, ez a műfaji körülírás más müveidre is alkalmazható lehetne. Mi a véleményed erről?- Lapidárisan tényleg annyi, hogy tetszik. Viszont egész egyszerűen a kollázs az egymás mellé helyezés technikáját jelenti, néha egymástól egészen távoli anyagokét, így akár az említett poundi metafora szikraözönét is kisziporkázhatja magából e művészi eljárás, maradéktalanul a szépirodalomban is, ám ezen túl a bonyodalom mégiscsak az, hogy miféle viszonyban vannak ezek a gyakorta cseppet sem egyforma alkotóelemek mint egész, bár utóbbi kifejezést kerülném. Milyen viszonyban lehetnek egymással egy esetleg egészében is csak fragmentumot jelentő szerkezetben ezek a kisebb-nagyobb, összekerült elemek. Nem csupán mellé-, hanem alá- és fölérendelésben is. Netán többszörös csavarin- tásban, jobb-rosszabb ragasztásban. Ebben ez a szűk, bár alapjában tetszetős fogalom így már rég nem segít eligazodni. De nem is hiszem, hogy elvárná tőle ezt az automatikus kiterjedést említett, általam nagyon is tisztelt Reményi József Tamás. Szóval, önmagában a kollázs puszta mellérendelést jelent, semmiféle ennél bonyolultabb szerkezetet. Fű alatt rafináltan összekötő szálakat, rizómákat. Illetve: a kollázs fogalma is bővíthető, tovább dúsítható, akárcsak a nosztalgia fogalma. Hát rajta!- A meztelen folyó című könyvedben a két meghatározó állomást, élethelyszínt, a Vajdaságot és Budapestet összekötő folyó és a tenger válik alapmotívummá. A kötetben ismét az emlékezés, a múlt felidézése, egy családtörténet fragmentumainak összeillesztése kerül középpontba: „Rakosgatom a szabálytalan darabkákat, akárha pasziánszoznék reszketeg. Mintha holmi rég elillant, elszelelt, csaknem elszellentett időt szeretnék valahogy visszahozni, s mintha én is ott szeretnék lenni benne megint, a régiek között, és mintha másképp kívánnám a dolgokat megtörténíteni." - olvashatjuk egy helyen. Hogyan született meg ez a „folyópróza"?- Valószínűleg úgy, hogy az Argentína-könyv és a Király album mellé kellett még egy harmadik, hogy valamiféle trilógia jöjjön létre. Valahol mindhárom opus ott van a regény határán (a Király albumot például egyes kritikusaim regénynek látták), s a három együtt adná ki azt, ami ugyancsak valahol a regény határán maradna, csak jóval vastagabb prózai művet jelentene így együtt. Ugyan sok részből állót, de témájában, hangnemében, miliőjében összefüggőt. Ez lenne az én egymáshoz tapadni kívánó novelláimból, elbeszéléseimből, műfajtalanságaimból álló háború-béke könyvem, valamennyi darabkájával az újabb balkáni kataklizma erőterében, még akkor is, ha némelyik sztori jóval az azt megelőző időkben játszódik. Mert ha jobban odafigyelünk - magam is nagyot csodálkoztam ezen -, a szereplők mögött akkor már ott kurrog, vonyít, üvölt és brökög hajmeresztőn, földrengést jelezve az összes állat, csak épp senki nem figyel oda, vagy nem tulajdonít ennek különösebb fontosságot. Képletesen mondom, persze, közben látom magam, ahogy én se figyelek oda rendesen az eljövendő háború összes, valamely ismeretlen erő által odavezényelt, előttem felsorakozó ómenére. Ha több eszem van, lehet, hogy a saját szövegeimből is megjósolhattam volna ezt-azt magamnak. Szóval, próféciákat félre, egyben 31
