Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 12. szám - Bakugrások (Balázs Attilával beszélget Ménesi Gábor)

benne, és mi van csak úgy kitalálva. írását elolvastam, aztán vártam. Sose kérdezte meg, pedig lett volna rá bőven alkalma.- Első magyarországi köteted, a Ki tette a macskát a postaládába?, 1989-ben jelent meg a Magvető Kiadó és a JAK közös kiadásában. Úgy vélem, ez a vegyes műfajú, huszonhét kisprózát és három hangjátékot tartalmazó könyv eléggé társtalan a Balázs-müvek sorában, amolyan kakukktojásnak is tekinthető. Nyilván te is érzékelted ezt, hiszen a kötet elején infantilizmusoknak és ventilizmusoknak nevezed ezeket a szövegeket, tágabb műfaji meghatározást adva, ami által lehetővé válhatott a különböző írások egybeszerkesztése.- Kakukktojás? Ez a kifejezés is nagyon tetszett régebben - a fekete báránnyal és a fehér hollóval együtt - a különlegesség fogalmának one-man-bandként zenélő ládikójá- ból. És ez tényleg egy különleges könyv, annyiban is, hogy ezek a szövegek álmukban sem gondolták, hogy még egyszer egymás mellé kerülnek a fiókon túli életükben. Főleg nem úgy, hogy egy részük fedőlapján majd - nyilván a technika ördöge folytán - ez áll: Molnár Miklós: Processzusok. Csupán hab a tortán, hogy a belgrádi szerzői jogvédő nekem sokáig Magverőnek jelölve meg a pesti kiadómat, úgy küldözgette Újvidékre az erről szóló leveleket (Molnárnak mit küldtek, nem tudom). Azonban viccet félre, mert az meg Cselényi Béla kolléga szerint például megölheti az embert, a csizma tulajdonképpen úgy került az asztalra, hogy gyorsan kellett összesuszterolni. Jött egy kérdés az akkori JAK részéről, hogy van-e kötetnyi kéziratom? Lett is, abból tényleg, ami éppen volt a háztájon. Egy kis búzaszem, egy karika kolbász, marék liszt, így lesz a kőleves... Egy kis groteszk karcolat, főleg felolvasásra szánt, több is, egy nagyobb hangjáték, még sehol le nem közölt, olvashatónak tűnő, több ebből is, ez meg az, tisztára üdítő eklektika. De azért került bele olyan, amit még mindig szeretek. És nem bánom, hogy benne van abban a füzetecskében, egyetlen közös, infantilis, nyomáscsökkentő vállalkozásom gyanánt az örökkévaló Fényes Magverővel.- Az Új Symposion szerkesztőgárdájának botrányos leváltása után az Újvidéki Rádió munkatársa lettél. Hogyan kerültél oda? A lapnélküliség jelentett-e törést a lendületes indulás után?- Némi megfeneklést jelentett, mert csak a legfanatikusabb alkotókra meg a legeltökél- tebb dilettánsokra nincsenek különösebb hatással a külső körülmények. És csak az erkölcsi-érzelmi kreténeknek nincs problémájuk azzal, ha másoknak bajt csinálnak, illetve, ha őket éri olyasmi, amit hatalmas igazságtalanságnak tarthatnának. Következésképpen bántottak a történtek, felejthetetlen élménye lett ez a '83-as ügy az egész „elveszejtett nemzedéknek", aztán persze az élet másról is szól, mint egy lapszerkesztőségről. Megjegyzem, a háború előtt, Sziveri János után rövidke időre még visszakerültünk a Sympóhoz páran, de az már csak amolyan hattyúdal lehetett. Más kérdés az Újvidéki Rádió. Az nem szellemi műhely, hanem munkahely meg fizetés. Majd fél évtizednyi, némi iróniával mondjuk így: alkotói szabadság, vagy hát ugye: szabadúszás után kerültem a rádióhoz, ahol apám kabaréfőnök volt, a Vidámműsor góréja, majd lett helyettes főszerkesztővé Gion Nándor mellett, ellenben igazából utóbbinak köszönhetjük, hogy oda fölvettek bennünket. Végül így többünkön is megkönyörült a személyében váratlanul felbukkanó jósors, például Sebők Zoltánon és Rudi Radiátoron, alias Fenyvesi Ottón.- 1991-ben települtél át Magyarországra. Mi volt ennek az oka?- Az, hogy nyúl vagyok, hát nem? Nem. Azt hiszem, erre adom itt önmagához képest a legrövidebb választ: nem akartam háborúzni. És bujkálni se akartam. Megalázó, hát ezért. Meg azért, mert szörnyen megundorodtam attól, ami sok, tegnap még közeli, többségi (értsd: a többségi nemzetből származó) barátom és felebarátom elméjében lejátszódott. Legundorítóbbnak azt a kétszínűséget találtam, hogy valósággal kéjelegtek a sovén gondolatokban, ugyanakkor nyíltan nem merték kimondani. Úgy néztek ki ezek az arcok előttem, mint azoknak az ábrázata, akik valamit rejtegetnek, mint akiknek beval27