Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 12. szám - Bakugrások (Balázs Attilával beszélget Ménesi Gábor)

amely egyébként nemcsak a létrehozójának életére és fantáziájára, hanem mások életére és fantáziájára is épül, attól áll, akár a négylábú asztal. Vagy csak hibemálódik? Mindegy, roppant érzékletes ez a példa is... a toronnyal. De nem rossz egy újabb kép sem a csúcs előtt folyvást összeomló szerzővel.- Noha a Cuniculus recepciójából a fenntartások is kiolvashatók, a többségükben pozitív hangú bírálatok a regény addig megszokott, hagyományos formáinak a tagadására irányítják figyelmünket. Thomka Beáta írja, hogy a Cuniculus „egy új hangvétel és prózaírás megalapozójává válik a jugoszláviai magyar irodalomban, s lehetőséget teremt arra, hogy prózánk eleven kapcsolatot létesítsen a mai magyar regényírás rokon törekvéseivel. Esterházy Péter, Hajnóczy Péter, Temesi Ferenc szemléletmódja, az erdélyi Vári Attila látásmódja, Balázs Attila regénystratégiája az ízlést, módszert, magatartást, érzékenységet és fogékonyságot meghatározó szellemi közeg révén egymással szorosan összefüggő intenciók változataiként rajzolódik ki a fiatal magyar próza olvasója előtt." Mit gondolsz erről? Mennyire volt tudatos a hagyományos regényforma felbontása?- Tény, hogy egyetemistakoromban sokat olvastam, ezen belül lényegesen kevesebb magyar, mint világirodalmat, és kezdeti berzenkedésemen túl élvezettel tanultam a szövegelemzés lehetőségeiről. Épp Bányai Jánosnál és Thomka Beátánál méricskéltem sokat, amikor a strukturalizmus uralkodott. Emlékszem pontosan, sokszor lemértem Faulkner Hang és téboly című regényét. Nem lényeges, milyen következtetésekre jutottam a subler- rel, lényeg az, hogy ebből megláttam valami rendkívül izgalmasat, például a tér és idő rendhagyó kezelését illetően, ami további kutatásokra ösztönzött a modem regény kérdéseit illetően. És találkoztam valamivel, amit amerikai posztmodem regénynek neveztek már akkor, összefüggésben Borges világkönyvtárával. Messzire vezetne, ha most megpróbálnám kimutatni, hogyan valósultak meg ezek a hatások az én nyúl-prózámban, illetve a továbbiakban, elég annyi, hogy tudtam róluk, ennélfogva nyilván hatottak is. Lényeg az, hogy ifjonti fejjel, nem egyetlenként e földkerekségen, és ha erős kételyekkel is annak lehetőségében, de olyan művet akartam létrehozni, amelyhez foghatót addig még nem írtak. Olyat, amilyet én szívesen szerettem volna olvasni, csak éppen nincs, vagy nem áll, nem állt módomban találkozni vele. Eleve úgy gondoltam, hogy kiemelek a kalapból egy ismert, rokonszenves, rúgkapáló témát, jól megragadom hát, azonban nem abba az irányba megyek vele, amerre az várható. Magyaráztam ezt úgy is, hogy én nem azokat a léggömböket akarom felfújni, amelyeket mások szoktak, és szűz levegővel szeretném feltölteni őket, bár tudom, hányán éltek és lélegeztek már előttem, következésképp szűz levegő aligha van. És nem akartam mellőzni a történetmondást, ám annak ismerősen tekeredő venyigéit is sajátos visszametszésekkel próbáltam szokatlan irányokba kényszeríteni, töredékessé tenni a simán összefüggőt, hellyel-közzel a blődig feszített esszéisztikus applikációkkal látva el, ojtásokkal, hogy maradjunk képben. Bátran elegyíteni régit és újat, amibe a nagyszülők is beleférnek, következésképp a hozzájuk fűződő anekdotaszerűségek is, de belefér például egy egészen friss reflexió valamelyik kortárs képzőművészeti alkotásról ugyancsak, ha már éppen arra járunk, vagyis ha pontosan az illik a megfelelő helyre. De mi van például akkor, ha a témáknál, mondjuk, stíluscsere történik? Például Beuys nyula Mikszáth modorában jelenik meg, nagyapa nyula meg teljességében egy modem regény hőse belső monológgal, egyebekkel? Hát ez az... Több magyar szerzővel is rokonítottak ebben-abban a kortárs magyar irodalomból. És ezt a rokonságot nem is kérdőjelezem meg. De, mondjuk, mely bonyolult tükörrendszerrel, hogyan láthattam volna át a hetvenes évek vége felé például Esterházy Péter íróasztalára? És minek is akkor még? Pontosabban: miből gondoltam volna, hogy kéne onnét puskáznom?- A regény címében megjelenő cuniculus az üregi nyúl latin nevére utal. A nyúl motívuma későbbi köteteidben is felbukkan. Többen rámutattak, hogy állattörténeteid eltávolodnak a hagyo24