Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 1. szám - Fehér Zoltán: Valamikor régen a Száraz Szeretnél volt Magyarföldnek határa
démon funkcióját vesztett alakja. A természetfeletti lények csoportjában a kereszténység alakjai (Isten, Krisztus, Éva, Szűz Mária, űrzőangyal, szentek, ördög) azért szerepelnek együtt a hiedelemalakokkal (babau, csuma, babkirály, bankus, fosókabába, lüdérc), mert azokhoz nem bibliai, hanem hiedelemtörténetek fűződnek. Egyébként meg a babau és a bankus olyanféle gyermekijesztő, mint pl. Bátyán a gvozdena babó (vasorrú bába) vagy a gyermeket kútba hűzó fenyegető lény, a babkirály a húshagyókeddi csontkirállyal veszekszik (vö. a középkori eredetű Konc vajda és Cibere vajda küzdelmének képzetével), a csuma és a fosókabába megszemélyesített betegségdémon. Diószegi bebizonyította, hogy az égitestfaló markoláb a palóc etnikum jellegzetes mitikus alakja. A moldvai magyarok ugyanezt a lényt vrkoldcsnak vagy prikuricsnak nevezik. A házi kígyóról nálunk jóformán csak egyetlen történet variánsait lehet gyűjteni. Moldvában hiedelmek sora fűződik a házat őrző hüllőhöz. A béka a magyar hiedelmekben gyakran a boszorkány megjelenési formája, a csángóknál ismerik a rontó szerepű küldött béka képzetét. Gyűjtéseimben gyakran szerepel a sárkány, amely legtöbbször a garabonciás hátasállata, vagy jószágot, embert faló lény, Halász Péter gyűjtésében mindössze két adatban szerepel, s csak ez utóbbi funkcióban. A mitikus növények közül az odoleánka, valami elfeledett eredetmondát őriz. Odoleánka s lidérclőtte ne lett lenne, az egész világ a miénk lenne. Végezetül e nagyszerű, pótolhatatlan értékű anyagközlés után mégis marad hiányérzetünk. Valójában Halász Péter csak tallózott - s ez is felbecsülhetetlen értékű teljesítmény -, a moldvai magyarság egy-egy településén talált hiedelemadatokat illesztette rendszerébe. Az általa is az elvégzendő feladatok közé sorolt munkát, egy-egy falu mélyfúrásszerű monografikus (akár csak a néphit monográfia-igényével) feldolgozását nem végezte el, miközben nálunk már tucatnyi, a teljesség igényét kielégítő néphitmonográfia látott napvilágot. Pedig épp a hiedelemvilág lokális különbségei is hozzájárulhatnának a csángók táji csoportjainak pontosabb meghatározásához. Reméljük, hogy még a huszonnegyedik óra után is akad valaki, talán egy magyarságára ébredt moldvai csángó értelmiségi fiatal, aki szülőfalujában Halász Péter nyomában járva elvégzi ezt a feladatot. Folyóiratunk megjelentetését a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Nemzeti Kulturális Alapprogram Nemzeti Kulturális Alapprogram és a József Attila Kulturális és Szociális Alapítvány támogatja. 112
