Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 11. szám - HETVEN ÉVE HALT MEG KOSZTOLÁNYI DEZSŐ - Lengyel András: Kosztolányi-dubiózák
Ezt az iránytű nélkül való tétova és fölötte fájó tájékozatlanságot nemcsak az olvasók érezték, de - nagyon érdekes és különös - mi is, e betűknek rovói, kik az újságok meg nem jelenése idején is itt ültünk, asztalunknál, s vettük a híreket, a telefonjelentéseket, a táviratokat, melyeket nem tehettünk közzé. Ebből pedig azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az újság csak azáltal válik tetté, ha megjelenik és a közönséghez jut, az a lelki tisztálkodás, melyet naponta elintézünk, mikor egy-egy mindnyájunkat érdeklő kérdést megvitatunk, csak akkor folyamatos, ha lenyomtatjuk és elterjesztjük azt, amit gondolunk és tudunk. Most, öt nap után, mikor megindul a roppant keringés, bizonyára nemcsak az olvasó érez örömet, hogy elmúltak a süketnéma napok, és olvashat, de mi is, hogy meg[int] írhatunk neki és a vele való mély emberi közösségben kereshetjük az éltető kapcsolatot a küzdelemre és az igazmondásra. Pesti Napló 1918. június 28. A kritika Az utóbbi napok rendkívüli eseményei sok mindent megzavartak. Csak egy maradt változatlan: a cenzúra. Helyesebben a cenzúra fejetlensége. A cenzúrának ez a rendszertelensége és ötletszerűsége, amelyet már Wekerle miniszterelnök is nemcsak hogy elítélt a Házban, hanem amelynek állandó kritikájára úgyszólván buzdította a sajtót, teljes egzotikus szépségében virágzott ki a legutóbbi napokban. Ezerféleképpen és ezer elvnek hódolva, cenzúrázták és nyomorították tudósításait még az olyan lapnak is, amely egyáltalában nem akar lázítani, hanem csak az eseményeket regisztrálni, mint a Pesti Napló. Semmiféle szenvedelmet nem akarunk szítani, de jogunk, hogy elmondjuk, hogy mi történt. Ez jogunk, ez kötelességünk, ez a mesterségünk. Kötelességünk teljesítése mégis a legnagyobb nehézségekbe ütközött. Nem engedélyeztek olyan mondatokat, amelyeket képviselőházi beszédekből idéztünk szó szerint, noha a képviselőházi tudósítást viszont nem tudták megnyirbálni. Ami tilos volt az újság harmadik oldalán, arról szabad volt írni a negyediken és viszont. De egyéb közleményekkel is így tettek. Vezető elv és rendszer nélkül töröltek össze vissza, szavakat, amelyeket kihúztak, öt sorral lejjebb engedélyeztek, úgy hogy tulajdonképpen ők maguk engedtek megírni mindent, mégis fehér foltokkal fölöslegesen izgatták a publikumot. Nem enyheséget kérünk, hanem rendszert. Szeretnők tudni azt, hogy mi az, ami szabad és mi az, ami nem szabad. Eddig csak négyesztendős a cenzúra, végképp kitanulni mégse lehet. Attól tartunk, ez a háború nem lehet elég hosszú arra, hogy velünk együtt maguk a cenzor urak is tisztába jöjjenek a cenzúra lényével, rendszerével és elveivel. Pesti Napló 1918. június 29. 113
