Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 11. szám - HETVEN ÉVE HALT MEG KOSZTOLÁNYI DEZSŐ - Lengyel András: Kosztolányi-dubiózák

Magyarország amputálása

„Hűs cseppet, hű csehem!"

A háború negyedik évében óriási, világtörténelmi amputációról beszélnek. Eleinte nem hittük el, azt gondoltuk, hogy a fülünk cseng, vagy rémeket látunk. Akik ezt akarták, egy darabig csak jeleket adtak és suttogtak, mint a beteg mellett szokás, akit az orvosok nem szándékoznak beleavatni a titokba. Ma azonban hangosan folyik a tárgyalás. Annyira lármásan és botrányosan, hogy a szomszédból - az osztrák képviselőházból és a cseh pártklubokból - minden szó áthallatszik hozzánk. Magyarországot amputálni akarják. Már neki is gyürkőztek a cseh felcserek és kuruzslók, felkötötték kötényüket, és csak a békekötés alkalmára várnak, hogy belénk merítsék a kést, a vérünket, a húsunkat vegyék, s a rokkantak országából, mely a világháború alatt számtalan fiát vesztette el, rokkant országot teremtsenek. Ne áltassuk magunkat, a cseh urak mindenre el vannak szánva. Ha simán megy, ennek az országnak a sebészei óhajtanának lenni. De ha kell, a mészárosai is.

Bizonyítékokat kívánnak? Minden héten három-négy akad. Mikor az osztrák parlament megnyílt, a cseh képviselők Szent Vencel koronájának feltündökléséről beszéltek, félre nem érthető módon követélték a magyarországi tót vármegyék hozzájuk való csatolását. Szóval a koronájukhoz szükséges gyémántokat és rubinokat Szent István magyar koronájából lopnák ki, ezek a koronatolvajok. Hovatovább fásultan olvassuk azokat a cseh pohárköszöntőket, amelyekben előre isznak a medve bőrére. De gondoltuk: verba volant, scripta manent. Most azonban, sajnos, egyre több az írásos bizonyíték is, a tüzes szónokok nem átallják leírni és kinyomatni, a háború kellős közepén, hogy ők és a katonáik, kik végre velünk egy hadsereg kötelékébe és parancsnoksága alá tartoznak, tulajdonképpen ellenünk, a mi országunk megcsonkításáért harcolnak. A cseh hadicél: a mi vesztünk. Bechyne, Klofác-párti képviselő ennek az anarkiának ad kifejezést röpiratában, melyet a cseh vitézekhez intéz, a tót vármegyék elszakítása mellett izgat itten, és az élelmezési vonalon szorgoskodó hű cseheknek az új hazában ad találkát, azaz minálunk.

Nem lehet tovább ölbe tett kézzel nézni a szemünk előtt folyó cseh honfoglalást. Eletek százezreivel fizettünk azért, hogy megvédelmezzük országunkat, keleten a románok, északon az oroszok ellen s most északnyugaton egy álarcos házitolvaj próbál betömi hozzánk, aki ismeri a járást és az ajtók zárait. Nyilvánvaló, hogy ez ma már ránk nézve a kérdések kérdése, az igazi magyar kérdés, mely mindennél fontosabb, tisztázására nem lehet várni a békekötés pillanatáig, azonnal meg kell tudni - mégpedig a legilletékesebb és a legmagasabb helyről -, mi lesz a sorsunk és a jutalmunk, még most, hogy a magyar nép vérzik és könnyek ülnek szemében. Egy darabig a józan ész nevében fitymálhattuk a szomszédos ellenség őrültségét. De napról napra világosabb, hogy ebben az őrültségben rendszer van. Semmi kifogásunk az ellen, ha a csehek a maguk módján keresik a boldogságot és kiépítik nemzeti államukat, védőbástyákat emelnek maguk köré, és épületüket betetőzik a cseh műveltség és irodalom pazar kupolájával. Boldogság lenne tudnunk, hogy elégedett és szabad néppel élünk monarchikus közösségben. Odaadjuk neki a Szíriuszt, a Holdat, az Eget. Ellenben jogainkból egy fikarcnyit sem engedünk át, a földünkből egy talpalatnyit sem. Ezt most félre nem érthetően világgá kell kiáltanunk. Itt nincs többé helye formuláknak és ünnepélyes, vagy nem ünnepélyes parlamenti kijelentéseknek. Az osztrák miniszterelnök az alkotmánybizottság ülésén hűs szavakkal felel a cseh tettekre, a mi miniszterelnökünk egy általános elvi nyilatkozattal érte be akkor, amikor az élet és a halál kérdését pedzették, azt, hogy az esetleges cseh területnagyobbításért haltak meg a magyar ezredek. Egy titokzatos párt van most alakulóban nálunk, melynek a neve „nemzeti párt", de talán még helyesebben ez lehetne a neve: „magyar párt", mert állítólag azt akarja megakadályozni, hogy a

102