Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 11. szám - A HETVENÉVES BUDA FERENC KÖSZÖNTÉSE - Podmaniczky Szilárd: Hutchinston rugói

figyelte magát a tükörben. A haja égnek állt, mint minden reggel, arcát a mélységes delirium nyomai formázták.

Visszagondolt a kaszinóra, Flüelenre, akivel a fürdés után borozni indult. De ki lehet ez az idős asszony, aki ilyen szenvtelenül, mégis mintha ismerné, kedvesen bánik vele. Talán Flüelen nagymamája. Azt azért nem hinném, szedte össze percről percre magát.- Kész a tea! - hangzott kintről.

Valentin ledobta magáról a ruhát, megfürdött, a zuhanyrózsából langyos vizet kortyolt a tea előtt. Felöltözött és visszament a szobába, ahol az asszony két csészével és egy méretes kiöntővel várta.- Cukorral kéri vagy simán? - kérdezte az asszony.

Valentin elbizonytalanodott, már vagy öt éve nem ivott teát, s akkor cukorral vagy nélküle, már nem emlékezett, ugyanakkor szeretett volna újra őszintén válaszolni.- Cukorral - mondta -, most cukorral.

Fia valaki itt öregesen mozgott, az Valentin volt. Lerogyott a székre. Ruhája alól szappan illata áradt.

Az idős asszony két cukrot tett Valentin bögréjébe, ráöntötte a teát, kanállal elkavarta, majd magának is töltött.- Úgy tudom, maga író - mondta az asszony.

Valentin, mintha gondolkodási időt kérne, szájához emelte a csészét, rövid, keskeny kortyokat szippantott.- Nincs egy kis citrom itthon? - kérdezte Valentin.

Az asszony szó nélkül fölállt, tányéron egész citromot hozott elő, fölvágta és Valentin teájába csavarta. Valentin a tányérról fölvette a kifacsart citromot.- Megehetem? - kérdezte.- Ha jólesik - válaszolt az asszony, s csak olykor nézett Valentinra, nem akarta zavarni azzal, hogy látja.

Valentin most vette észre, az asszony hálóingben van, a haja fésült, tehát ez napközi viselet nála. Mindketten ittak a teából, s mintha Valentin már válaszolt volna, visszakérdezett.- És maga mivel foglalkozik?- írok. író vagyok - mondta az asszony, s Valentin az asztal felé nézett, ahol először megpillantotta. S valóban, kazalban álltak a kézzel írt lapok az írógép mögött.

Az asszony fölállt, íróasztaláról magához vett valamit. Valentin attól tartott, hosszú szakmai eszmecserébe keverednek, s akkor hirtelen a fejéhez kapott. Nem volt rajta szemüveg. Mikor az asszony visszatért, Valentin belenézett a bögréjébe, s úgy tervezte, két nagyobb kortyra megissza a teát, aztán hazamegy. De hát hová? Hol keresse a szemüvegét?

Az asszony felé nyújtotta az apróságot.- Tessék, a szemüvege.

Valentin csodálkozva hajtotta ki a két szárat, mintha a tegnapi világot nyitná meg maga előtt. Fölrakta a szemüveget, az asszonyra mosolygott.

83