Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 11. szám - A HETVENÉVES BUDA FERENC KÖSZÖNTÉSE - Podmaniczky Szilárd: Hutchinston rugói

A nő elgondolkodott, letette a poharat. Mint kiderült azért, össze ne törje a nevetéstől. Fél perc múlva könnyeit törölgetve megszólalt.- Beszélek franciául, olaszul, spanyolul, portugálul, németül, svédül és kínaiul, de az angolt, sajnos, nem beszélem.

Igen, ezért is világnyelv, gondolta Valentin, s valamiféle univerzális, minden nyelven érthető szókészlettel közel negyedóra alatt kiválasztották azt a bort, amiből egy decit megkóstolt. A fehér merlot egy kifogástalan évjáratát kapta. A kóstoló után rendelt egy üveggel, hozzá egy doboz szivart, fizetett és elindult a parton.

Olyan lassan haladt, mintha méterekkel a járda fölött járna, s így nem lenne miről elrugaszkodni.

Hirtelen kedve támadt Flüelennel találkozni, itt a bor és a szivar, de amint leült a padra, s a távoli hegyek rajzolatával foglalta el magát, azonnal el is feledte.

Szabadságát óriási térben érezte lebegni, ám oly könnyűnek tűnt, mint maga a levegő, amely egy kisebb fuvallatra megváltozhat körülötte.

A nap szórt fényt vetett a tóra, a hullámok lomhán tocsogtak a kőfalon, fehér és szürke hattyúk legelték a betonra tapadt moszatot. Az égen repülők húztak csíkot, egy hajó beállt a dokkba, minden mozgott, magától haladt valahova.

A távolból szaxofon hangját sodorta felé a szél, elnyújtott, andalító dallamok hullámoztak körülötte. Valentin fölállt, a hang irányába indult, kezében a bor és a szivarok.

A hajóállomáson és a strandon is túl széles sátrakat pillantott meg, melyek kört zárva nyitva-álltak egymás felé. Oldalt céllövölde, vurstli, hatalmas asztalok összetolva, s vásári forgatagnak ható színes ruhákban, ünnepi hangulatban mulatoztak.

Valentin egy percet sem habozva a társaság felé indult. Az asztalról poharat választott magának, fölbontotta a bort, kirakta a szivart, s az ismeretlen mulatókkal nagyokat koccintott. Kihúzott egy szivart, tüzet kért egy frakkos úrtól, az ízes füstöt a levegőbe fújta. Újabb üveg borok kerültek elő, s Valentin beleolvadt a kavalkádba.- Milyen ünnep van ma? - kérdezte egy nőtől, bemutatkozott.- Egy ötezerkétszáz éves ünnep - mondta harsányan a nő, egy falat sültet, fél fürt szőlőt tömött magába, öblös pohárból itta rá a bort.- Te hányadik századból jöttél? - kérdezte a nő.- Én? A huszonegyedikből.- Akkor te nagyon fiatal vagy - mondta a nő.- Ahogy vesszük - válaszolt Valentin -, de ha jól meggondolom, jöhettem nullából.- Ez a beszéd - rikkantott a nő, a pohara már megint tele volt, kiitta, lecsapta az asztal közepére, átfogta Valentin derekát, s mellkasára dőlve táncba vitte. Valentin is átölelte, szájából a szivar messzire kiállt, s várható volt, a parázs hamuja percek múlva a nő hátára, blúza mögé hullik. Akkor egy álarcos férfi lépett elébe, a fején nyolc szarvat viselt, szárnyai a tarkójából nőttek, s egy ezüstszínű gyertyaoltó kupakkal a hamut hamu tálba söpörte. Valentin két szemével egyszerre kacsintott, ami megesik, ha ennyire foglalt mindkét keze. Tánc, szivarozás, kacsintás.

70