Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 11. szám - A HETVENÉVES BUDA FERENC KÖSZÖNTÉSE - Vekerdi László: Isten szalmaszálán (Buda Ferenc legszebb versei)
»Biztos vagyok benne, hogy a Legfőbb Hatalom, akiben én hiszek, nekem is szánt egy szerepet;... következésképpen szánt egy helyet is, egy színteret, ahol a történet, az én történetem lejátszódhat - mondta egy interjúban. - Tagadhatatlan, hogy az Alföldhöz való elementáris kötődésben óriási része van annak, hogy Debrecenben születtem, itt nőttem fel - azzal együtt, hogy mindig volt elvágyódásom domborúbb tájakra -, hogy az életünk legjava Kecskeméten telt el. Gazdag emberi kapcsolataim alakultak itt ki, kezdettől szívesen befogadtak, s én is magamba fogadtam ezt a tájékot. Persze, ez így még nem elégséges magyarázat, hisz számos ember éli le ott az életét, ahonnét folyton elvágyódik, ahol nem érzi otthon magát. Akkor hát miért, miért... Kell mögötte lennie valami korábban keletkezettnek, valami olyannak, ami az én életemet akár korszakokkal megelőzte...« Akkor, amikor a kilencvenes évek közepén családjával együtt kimozdult erről a tájról, így beszélt: »Életem nagy részét, huszonnyolc évet éltem le Kecskeméten, a Homokhazában. Hat gyerekünk közül öt született ott. Harmadik évtizede már, hogy a Forrást elkezdtük ott csinálni. Ezek meghatározó élmények. Huszonévesen kerültünk oda, közel hatvanévesen jöttünk el. Feleségem egészségi állapota volt az indíték...« Aztán helyreállt a világ rendje, Buda Ferenc visszaköltözött Bács-Kiskunba, most Tiszakécskén él. A »legnyugatibb sztyeppe« világa meghatározta nyelvészeti, néprajzi, történeti, földrajzi tájékozdását is, a közép-ázsiai török nyelvű népek világa erősen foglalkoztatja, többször járt Kazahsztánban és Kirgiziában, műfordításkötetei jelentek meg. A Forrás kezdetektől meghatározó szerzőjének tekinti..." S valami még sokkal többnek, amit azonban nem lehet ilyen egyszerűen kifejezni. Talán azért, mert a Fő tér négy sarkán négy különböző Istennek épített templomhoz hasonlóan 6 is hozzátartozik a genius loci-hoz, segít kifejezni. Ez az a szilárd pont, ahonnét joggal és kompetensen bírálhatja, ki is gúnyolhatja akár a Hon és a Világ dolgait. Éppen mert rá is fönntartja kételyeit: „Mi vagy te föld Homok-hazám / katlan? huta? kohó? kazán? ..." És mint mindig a Buda-versekben, itt is jelentése-jelentősége van az ajánlásnak: „Füziéknek: Áginak és Lacinak szeretettel." A hazatalálás jele ez is. Ami pedig közép-ázsiai tájékozódását és fordításait illeti, ez is egyfajta újabb hazatalálás a „legnyugatibb Sztyeppe" rokon világából. Fűzi László „Ötszáznégy óra. Egy kazahsztáni és kirgiziai utazás leírása" című, a Forrás 1987. novemberi számában közölt esszéjében beszámol utazásukról Buda Ferenccel, a költő kíséretében és vezetésével. Az esszé kitűnően érzékelteti az otthonosságot, ahogyan Buda Ferenc ott, egyáltalában nem idegenként, mozgott. A befejező mondatai: „A költő kísérője másnap megnyugodva ülhetett a Moszkvába induló gépre, kezdetét vehette a hosszú, hatezer kilométeren át tartó hazáig vezető utazás: abban a távoli világban is megtalálta az otthonosság jeleit..." És eme hazatalálás mögött újra felcsillan Debrecen. A Forrás-könyvek sorozat első köteteként megjelent Varázsénekek. Műfordítások a Török Mordvin Lapp Finn Mari Népköltészetből előszavában Szekér Endrétől az alábbiakat olvashatjuk: „A Varázséneket Papp István debreceni egyetemi tanárnak ajánlotta a költő. A kitűnő nyelvtudós nemcsak a magyar hangtanban alkotott jelentősét, hanem mint a Finn nyelvtan, a Finn nyelvkönyv és a Finn-magyar szótár alkotója is. A debreceni egyetemre járt Buda Ferenc az ő segítségével nem csupán a magyar szakos tanárjelölteknek szánt finn nyelvi ismereteket, a finnugorság ismeretét tanulmányozta; szeretett professzora elindította a rokon népek költészetének mind alaposabb megismerése és megismertetése felé. ( Varázsének. Kecskemét, 1973, 7-8. old.) A kazahsztáni és kirgiziai utazáson Papp István debreceni professzor is „kísérte" a kecskeméti utasokat. Ilyen messzire elért a Téridőben Papp István és az akkori Debreceni Egyetem szellemisége. Ahol olyan professzorok tanítottak, mint Papp István, Karácsony Sándor, Szabó Árpád, Barta János, Julow Viktor, Szabó István, Rényi Alfréd, Varga Ottó, Szele Tibor, Imre Lajos; az Orvoskaron pedig Sántha Kálmán, az egész karra, sőt 47
