Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 11. szám - A HETVENÉVES BUDA FERENC KÖSZÖNTÉSE - Vekerdi László: Isten szalmaszálán (Buda Ferenc legszebb versei)

Milyen jó a csupa semmi: sohasem kell megkeresni."

(Ágh István: Buda Ferenc hármaskönyve. Forrás 1986, 11. sz.)

„Ugyanerről másképpen"; vagy nem is nagyon másképpen? azt írja Kiss Ferenc, hogy „mint Tóth Árpád a tüdőbajt, ő is anyagává avatta a helytállás gyötrelmeit. Régen jött költő, aki a vállát nyomó gondokat, az alámerülés veszélyeit, az emberi és költői létezés kardélen kivívott egyensúlyát ilyen szigorú és pontos érzékletességgel tudta volna megnevezni, formává nemesíteni. 1963-ban, mikor Füvek példája címmel első kötete megjelent, már ezzel vívta ki olvasói tiszteletét. A lírai hőssel, aki már nem a fényes szellők, de a vitorlatépő szelek közepette, hősi szerep és prófétai küldetéstudat nélkül a létküzdelem hétköznapi élményeiből alkotta meg az értelmes élet félelmetes-szép példáját. Csak fel egy valóságos lejtőn, közönséges jégverésben, s egy esendő kis család melegének ígéretével igyekezett hazafelé az Éjszaka című vers hőse, de úgy éreztük: a lét legperemén, vasból és kőből való gátak ellen állandó jégverésben, fedél nélkül, puszta kézzel a mitológia Sziszüphoszát látjuk. Sziszüphoszt, aki tudja, hogy holnap újrakezdi, elölről az egészet, a szél megint szembejön vele, s a szikla nem lesz engedékenyebb. S ebben még Camus hősével is rokon.

De ezzel vége is a rokonságnak, mert Buda lírai hőse magánosán vág ugyan a hegynek, de övéihez igyekszik, s a füvek példája őt a megmaradás feltételeihez edződött élet értelmére tanítja. A kő visszagördülése közben sem hiszi süketnek és közönyösnek az univerzumot. Szövetségesének érzi a réteket, a vizeket, Adyt, József Attilát, Veres Pétert; a termő szegénység türelmes krumplifészkeit. S tudja, hogy a legjobbak számítanak rá. Juhász Ferenc és Nagy László például az idősebb testvér figyelmével segítette és kísérte beérkezését, Ratkó József, Ágh István már vártak rá, s általa lett biztos a kontinuitás Nagy Lászlóék és a Kilencek között.

Ezért, hogy a sziklával való mérkőzés számára nemcsak a sors fölötti hatalom fölényét, a szuverenitás kopár heroizmusát termi. ...mikor már azt hinnénk, mint Camus Szisziphosza: keresztüllátván a dolgokon, meglátta a semmit, s az utakból és az út menti emberekből kiveszett értelmet már csak lábai őrzik, olyan irgalmatlanul szabad tehát, akár az egzisztencialisták - akkor hirtelen, de törvényszerűen megszólal a filozófiai dogmáktól mentes,emberre utaltság ősi ösztöne...: Számára még üzenet a költészet, valóságos kapcsolatok, cselekvésértékű megnyilatkozások jelrendszere. Első kötetének szembeötlő jellegzetessége, hogy a versek zöme valakihez szól, valakit kér, tudósít valakiket, akikre számít, akikben bízik, akikért beszélni érdemes." (Kiss Ferenc: Buda Ferenc, Napjaink 1973. 8. szám; Fölrepülni rajban, Szépirodalmi Könyvkiadó 1984, 200-207. oldal).

Ez a valakihez-valakikért szólás, „a filozófiai dogmáktól mentes emberreutaltság ősi ösztöne" végighúzódik, keresztülível az egész Isten szalmaszálán köteten. De ahogy múlik az idő, ahogy egyre később megjelent kötetekből vevődnek át a legszebb versek, úgy jelennek meg bennük kínzó kérdések, megválaszolatlan kételyek. Például az Árapály című versben az ugyanezen címmel 2005-ben megjelent kötetben:

Kerek az ég. Reggeltől reggelig vonszolódom kiszáradt tengeremben.

Se üt, se ösvény. Csak a végtelenség csalóka fényeit és árnyait lesem, ahogy kacéran integetnek - egymásnak-é? Vagy nekem? Nem tudom.

38