Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 11. szám - A HETVENÉVES BUDA FERENC KÖSZÖNTÉSE - Nagy Gábor: Buda Ferenc-torzó könyvekkel

stáció - Regressio Pannóniáé - a kiskirályok, tetvek és marketingmenedzserek ellepte kert- Pannónia pusztulása; a második - Progressio Pannóniáé - látszólagos fejlődést állapít meg: „Pannóniában voltak kuplerájok - hangzik a felütés, amelyre visszautal a variatív keret: „Pannónia - maga egy kupleráj." Az Agressio című harmadik rész kajánul frivol gúnyrajza a szélsőséges liberalizmus másság-kultuszának: „tiszteld a Mást s engedj a ráhatásnak. / Tulajdon térfeled kínál ma társat, // fogyaszthatót s gyakorta válthatót. / Cseréld le hát Kevinre kis Katót / s zokon ne vedd, ha Jim is összefogdos: / voksára sandíts - az csupán a fontos." (Kevin és Jim sem külföldiek e versben: mai „magyar" nevek.)

Buda anagrammái zseniális telitalálatok. A Demokrácia cinizmusig menően gunyoros felbontása: „A morc ideák? / Cár koma, ide!" rámutat a címszó kiüresedésére, ellentétébe fordulására. A Politika - „Aki lop: ti. / Piti akol." - általános síkon, a Lendületben az ország aktuálpolitikai síkon leleplező jellegű. (S mily remek az Anagrammákat anagrammázó alcím, József Attilá-san gyermeki-dacos felkiáltásával: „Mama, rágnak!..."])

Az Árvaföldben még elő-előtűnnek a korábbi Buda-vers folklórmotívumai. Sámáni révület, világfa jelzik az értékőrzés hagyományköreit az Ég s föld között félhosszú versének varázséneket és siratót idéző soraiban. A „VÉRTŐL CSUSZAMLÓS KÉRGŰ / VILÁGFA" egyszerre jelzi a mitikus tartomány létezését és utal a mítoszi hagyomány és a természet pusztulására, az ember tevékenysége következtében megbomlott harmóniára. Az Árapályban e mitikus tartomány már teljesen hiányzik, a természet csonkolását konkrét képek tudatosítják: „szennykloáka már a tenger / vérmező a zöld rét" (Össztánc). Természeti és társadalmi züllés itt már keresztény szimbolikával összefonódva jelenik meg: „összedűl a jászol” (Össztánc), „ám mihamar teret foglal / az űri hideg / Uram Uram vond vissza a / törvényeidet" (Malom). Egyre gyakoribb a költő Istenhez fordulása, a „világosságra szomjazom" felkiáltása nem a felvilágosodás, hanem a megvilágosodás óhajtása, még akkor is, ha a tengelyéből kifordult világ, a züllő társadalom, a züllesztő hatalom és a pusztuló természet együttes katasztrófája kikezdi a hitet is: „kereslek kerestelek / ám a neved harso- gók üresen kongó / kiáltozásától / bedugtam s bedugom fülem" (Fohász a virradatban).

Buda Ferenc költészete változóban, átalakulóban van. Ez az átalakulás keresésekkel, kísérletezéssel jár. De azt már ma bizton állíthatjuk, hogy gazdagodással is: ahogy szinte bezúdult e versekbe a világ, a maga karneváli alpáriságával, rikító sokszínűségével, úgy lett sokrétűbb és változatosabb a poétika. Csak egyvalami nem változott: a költői magatartás. Az az emberi tartás, alapvető emberi értékekhez ragaszkodás, makacs hajlíthatatlanság, amely Buda Ferencet Nagy László közvetlen utódává avatja. A zárka-versektől a Füvek példáján és Csöndországon át Ároaföld-hazánk Árapályáig egy nagy költészet alakulását követhetjük. A Tül a falon és a költő folyóiratban közölt (s már címükkel - Rendkeresés - is szerzőjükre valló) naplójegyzetei létösszegző számvetés szándékáról tanúskodnak. Az Árapály azonban újabb költői kiteljesedést ígér. Úgy legyen!

35