Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 10. szám - AZ 1956-OS FORRADALOM EMLÉKEZETE - Podmaniczky Szilárd: Hutchinson rugói
Délutáni gondolatai jöttek volna elő, de szó szerint visszanyomta őket. Nem akarta, hogy érzékenysége eluralkodjon rajta. Inkább élvezte a frissen hűlő levegő illatát, amely a víz párájából emelkedett ki. Flüelenre gondolt, előre ki kell találnia, hogyan viselkedjen vele, különben fölösleges zavart okoz megint. Flüelen klassz lány, és láthatólag az Alapítványon kívül másra nemigen van ideje. Valószínűleg mindent tud az itteni életről, de talán semmit az enyémről, gondolta Valentin. Pedig hasonló alkat, bár ez majd elválik. Kíváncsi leszek, mit szól az újsághoz. Alig, hogy megjöttem, már benne vagyok. Fliúnak fog gondolni, mert talán az is vagyok. Valentin összerezdült, jobbján sötét árny jelent meg. Idős asszony vékony kabátban, kendővel, az alkonyhoz képest napszemüvegben. Botjával a pad felé mutatott.- Szabad? - kérdezte alig érthetően. Valentin arrébb húzódott, hellyel kínálta az asszonyt. Egy pillanatra az jutott eszébe, ez Flüelen. Most megleckézteti a délelőttiekért. Valentin oldalról nézte lopva, belefér-e az asszony jelmezébe Flüelen. Szomorúan látta, hogy nem. Pedig elragadó ötlet. Vagy eltelt volna ennyi idő, és ez valójában Flüelen, harminc évvel később. Látod, barátom, mondta magának Valentin, így szórakoztatod magad ebben a kies világban. Látszólag egy pádon ülsz jó ideje, mégis mennyi minden történt veled. És mennyi minden fog még, ha egyszer fölállsz innen. Valentin saját gondolatai nyomán fölállt, köszönt az asszonynak, s elindult a hattyúk felé. Hét óra lesz tíz perc múlva, jól látszott a toronyórán. Mintha az első randevúra várakozna, hengert formált az újságból, és fejbe kólintotta magát. Barátság, barátom! Most újra megfogta a hattyú nyakát, amely finoman csiszolt fémből volt kiöntve. A hideg nyakról egyszeriben eszébe jutottak a harangok, amiket az elmúlt napokban mintha nem hallott volna. Nem rázták az épületek falait. Az erős harangzúgás a szeizmológiai méréseket is összezavarja. Valentin levette kezét a hattyúnyakról, s a hozzá vezető két tóparti utat figyelte. Az egyiken hatalmas piros sapka bukkant föl, a másikon Bitterek csillogtak. Csak nehogy zavarba hozzon valami bálestélyi öltözettel! Valentin farmert viselt, fekete pólót és kék pulóvert. Az újság összefogta a kezét, kukába hajította. Pontban hét óra. Flüelen késni fog. De hogy mennyit, a jóisten tudja! (folytatjuk) 115
