Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 10. szám - AZ 1956-OS FORRADALOM EMLÉKEZETE - Podmaniczky Szilárd: Hutchinson rugói

Valentin átolvasta a levelet, s most látta csak, valójában ez a levél mind közül a legpontosabb leírás, ezt viszont mégsem adhatja oda.

Valentin elküldte a levelet, az asztalon tenyerébe hajtotta az állát, s a délelőtti fényben úszó Friedrich-féle fát figyelte, melynek lombkoronája napról napra erősödött, már nem látszott olyan hiányosnak, mint az első napokban.

Gyönyörű, akár egy sétáló asszony, gondolta, s ahogy az ablak felé mozdult, keményen rúgtak utána a karszék rugói.

Ki kéne cseréltetni ezt a széket. Ha legközelebb itt jár Malbum, fölhívja rá a figyelmét, hogy azért ez mégsem járja, író alá ilyen széket tolni.

Valentin arcán és hasán forróság futott végig, mintha előre megérezné, hogy hamarosan kopogtatnak.

Kopogtak.- Yes, itt vagyok - kiáltott ki Valentin, s gondolataiban átfutotta a lehetséges látogatókat. Biztosra vette, hogy Kiwi az, nem bírta tovább a sárga pulóverben.- Tessék, jöjjön be - s épp csak a nevét nem tette hozzá.

Az ajtó kinyílt, Valentin fölpattant a székről meglepetésében.- Nem zavarom? - kérdezte Flüelen.- Dehogy, épp most fejeztem be a munkát.- Sikerült a hajnal leírása? - kérdezte Flüelen.- Milyen hajnalé? - csodálkozott Valentin, a kérdésből női névre gondolt.- Amikorra ammóniaszagot jósoltam - mondta Flüelen.- Jöjjön be, foglaljon helyet - mondta Valentin, más ülőalkalmatosság nem lévén, elfordította a karszéket, ő pedig a vetett ágy szélére ült.- Ja, a pirkadat! Persze, csak itt egy kicsit később jön föl a nap a hegy miatt. Tulajdonképpen nincs is napkelte, ha úgy vesszük. Nálunk az Alföldön, ahol a szemhatár szélén sincs egy darabka hegy, csak síkság a végtelenségig, ott nem gondol az ember arra, hogy a hegy mögött már feljött a nap. Sőt, a városban már eszembe se jut a nap. Fönt van és kész. Ez a lakás itt nagyon jó fekvésű, tudja, közel vannak a hegyek, a víz és a napfelkelte is.- Nem zavarja az ammóniaszag? - Flüelen a témánál ragadt.- Kezdem megszokni, eleinte furcsálltám - mondta Valentin, s most, hogy Flüelen végre átvette a szót, maradt egy kis ideje végigmérni bozontos, fekete haját, ami a múltkori találkozás óta semmit nem változott. Hogyhogy nem fekszi el? Reggel legalább egy óra így összekócolni magát. Ékszert most nem viselt, zöld pulóver volt rajta zseníliából, kopott farmernadrág meg szandál. A körmei hosszúak voltak, de nem festette, gyűrű semmi, mégis úgy tűnt, mintha a középső ujján a fehér csík valami ilyesmitől származna. Nagyon bírta az angolt, ha nem figyelt eléggé Valentin, pillanatok alatt elveszítette a fonalat. Flüelen olyan szavakat használt, amiket életében nem hallott. Ideje lesz az angol szótárt felnyitni.

Egy pillanatra csönd támadt, Valentin arra gondolt, betesz egy cédét a laptopba, de hát Flüelen mégse randira jött, az Alapítvány embere. És talán teszteli, figyeli minden mondatát. Hogyan gondolkodik a világról, van-e benne udvariasság, látja-e már a dolgát? Márpedig, ha figyeli, bajosan kérhet tőle tanácsot.

111