Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 10. szám - AZ 1956-OS FORRADALOM EMLÉKEZETE - Podmaniczky Szilárd: Hutchinson rugói
De miért is menekültem el? Az örökös menekülési reflex, erről le kell szoknom. Ott kellett volna maradnom a téren, végignézni, ahogy acélhengerben fölrobbantják, megsemmisítik a könyveimet. Kapjanak el, csapják rám a bilincset, és vezessenek el mindenki szeme láttára. így legalább nyilvános lesz a meghurcoltatás, nem úgy, mint otthon, ahol sunyi és alattomos módszerekkel nyírják egymást az ellenfelek. Azon ölik egymást, ki a jobb, ki a fontosabb író. Valentin fölült az ágyon, a tó felé futó házsor tetejét nézte, a tető alól kinyúló gerendákat, a kis ablakokat, és elszégyellte magát. Otthonától ezer kilométerre is ezen jár az esze. Igen, ez lesz a dolga itt, elfelejteni mindent, ami rossz volt. Itt egy szót sem ért a beszédből, a fülét nem bántja hanyag és ostoba mondat, végtére is, ennél nagyobb pihenés nem létezik. A másik ablakhoz lépett, az erdő fáit most szemből sütötte az aranyos nap, s a zöld és narancs keveredése festői tájat rajzolt elé. A kertben újra meglátta az asszonyt, gereblyézte a földet, gyomlált, és nagyokat sóhajtott. Odahallatszott a sóhajtása. Valentin előkereste a magyar-német szótárt, s Windmühlében először próbált meg németül beszélni. Átment az asszonyhoz a szomszédba.- Elnézést, én vagyok újra - mondta Valentin, s erősen koncentrált az angollal való hasonlóság kihasználásra -, a nevem Valentin Jobbágy. Az asszony elnevette magát. Ugyan mit jelenthet a neve? Aztán ő is bemutatkozott.- Répa vagyok, Répa Hurut - mondta az asszony, amin meg Valentin lepődött meg, s némi szünet után nevetés szakadt rá. Az asszony is kacarászott.- Nem Réka? - kérdezte Valentin, az asszony megrázta a fejét, és pukkadozva ismételte:- Az én nevem Répa. Valentin pörgette, lapozta a szótárt.- Mit nevet? - kérdezte. Az asszony megtörölte a száját és a szemét.- Ahogy beszél - mondta az asszony. Valentin kiszótárazta, majd megismételte a nevét.- Az én nevem Valentin Jobbágy. Az asszony röhögőrohamot kapott, folyt a könnye, és csapkodta a térdét, s próbálta ismételni a nevet, de nem jött ki hang a száján. Aztán az ágyékához kapott, előregömyedt, kezével gyorsat intett, becsukta a kaput és elszaladt pisilni. Valentin várt még egy percet a kapu előtt, de mikor meghallotta egy dörmögő hangú férfi indulatos szavait, jobbnak látta eloldalogni. Első nyelvlecke, s visszatért a Bergstrasse 18. alá. Kiwi ajtajában már nem állt ott a szatyor, viszont saját ajtaját nyitva találta Valentin. így hagyta volna, vagy ez a titkos nőszemély végzett nála házkutatást? Az iménti kacarászás után dermedten állt a szobájában. Jól láthatóan járt nála valaki. Vagy mégse. Nem emlékezett, hogy hagyta itt a szobát. Elővette az Alapítvány telefonszámát, hogy elmondja a délutáni sztorit és beismerje, amit a könyveivel csinált. De vajon ezt kell-e tennie? 109
