Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 10. szám - AZ 1956-OS FORRADALOM EMLÉKEZETE - Podmaniczky Szilárd: Hutchinson rugói

- Először az élet, aztán az irodalom - mondta Valentin.- Óh - sóhajtott csúnyát Bürde, a szemét lehunyta, s a száját centikkel előbbre tolta.

Malbum magában nevetett, micsoda ügyefogyott írójuk van.

Aztán egy nagyobb társaság közepébe vezette, poharat adott Valentin kezébe, és játszatta.- Ki a kedvenc német írója? - kérdezte mindjárt egy hölgy.- Sajnos nem igazán ismerem a német írókat - válaszolta Valentin. - Inkább az íreket kedvelem. Bár próbáltam közelebb kerülni a németekhez, de nekem túl szárazak, nem tudnak játszani, és úgy forgatják az eszméiket, hogy közben nem ismerik az öniróniát.- Evett már a borjúpástétomból? - mondta egy alacsony, csokornyakkendős úr.- Még nem sikerült megkóstolnom, de szívesen beérem egy kis reszelt uborkával, ha helyében minden kérdésükre válaszolhatok.- Magyarország, ugye, régen sokkal nagyobb volt? - szólt most egy magas, vékony férfi, bóléjából olívabogyót nyelt be.- Háromszor ekkora. De tulajdonképpen folyton változott.- Phú! - zúgtak Valentin körül, fájdalmat és részvétet sűrítve a kiáradó levegőbe.- És tanul németül?- Nem tudom, asszonyom, még csak most érkeztem néhány napja.- Nem lehet elég korán kezdeni.- Én inkább úgy érzem, elég későn.- Gondolom, beutazta már a világot, az írók nem tudnak megülni a fenekükön.- Voltam már Bulgáriában, a régi Szovjetunióban, meg egyszer Ausztriában. Egy könyvkiadó hívott meg, de nem lett belőle semmi, mert nem tudok németül.- Vannak külföldön rokonai?- Nincsenek. Otthon se nagyon.- Ne szerénykedjen, barátom, használja nyugodtan a képzeletét, ha a valóság túl szimplára sikerül - vágott közbe Malbum, koccintott, és szűk kortyot ivott.- És miről szokott írni, csak azért kérdezem, mert én már jártam Egerben - kérdezte egy idős hölgy, hangjában komoly érdeklődés vibrált.

Valentin képe földerült, de a bőre másik oldala elhalványodott. Nem kapott levegőt, s úgy érezte, teljességgel mindegy, miről ír, ha most képes elmondani.- Eger szép város - mondta Valentin, de már nem hallotta a saját hangját. Kiitta a poharat, letette az asztalra, és kiment a mosdóba.

Mikor a piszoárhoz lépett, Malbum már mellette állt, vastag és sárga sugarat csapkodott a kék csempére függesztett piszoárba.- Elfáradt? - kérdezte Malbum.- Néha úgy érzem, a lefolyóba eresztem a szavakat.- Maga érzékeny ember, Valentin - mondta Malbum, miközben megrázta a sliccből kilógó kolbászát -, de tudnia kell, érzékenység nélkül semmire nem vinné.

103