Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 10. szám - AZ 1956-OS FORRADALOM EMLÉKEZETE - Podmaniczky Szilárd: Hutchinson rugói
- Magyarországról - mondta Valentin, s először ejtette ki száján ezt a szót úgy, mintha valami lehetetlen távolságról beszélne, ahogy otthon Szibériáról.- Magyarországról? - csodálkozott az asszony, homlokán ráncokat húzott a hajtövéig, s oldalt egy fonott szék keskeny támlájára nézett. Valentin súlyos semmiket görgetett a fejében, fogalma sem volt, mit tehet még hozzá, s ő is a fonott szék karfájára nézett. Szemei előtt lassan forgó földgömb jelent meg, amelyen jelentéktelen sárga folt Magyarország, s tulajdonképpen az ország egész területét letakarja a főváros piros négyzete. S akkor arra gondolt, hogy azt mondja, Budapest, de mintha lámpaboltban kéme más színű lámpát, holott az előbb magyarázták el világosan, itt nincs semmiféle lámpa. Valentin olyan egyedül volt, mint wolframszál a tejizzóban. Ezt csak napokkal később jegyezte föl.- Hol van Magyarország? - törte meg az asszony a csendet, föladva a gondolkodást, Valentintól várta a választ.- Alig ezer kilométerre. A szomszédos országok szomszédja. Keletre.- Balkán? - kérdezte az asszony, mintha barkochbajátékot űzne szűkös szókincsével, s majd minden olyan szót megkérdez, aminek köze lehet a földrajzhoz. Valentint mindig kétségbe ejtette ez a szó, nem tudta, mit gondoljon róla, mert bár földrajzilag nem, de az ország állapotát a puha balkán úgy jellemezte, ahogy a puha diktatúra egykor. Nem válaszolt, levette a szemüvegét, megtörölte kézfejével az orrát, s várta a következő kérdést.- O, sajnálom, nem akartam megbántani - mondta az asszony, de kíváncsisága nem lankadt. - Szóval, keletre. És, mondja, Magyarországon angolul beszélnek?- Nem, dehogy - válaszolt meghökkenve Valentin.- De hisz ön angolul beszél!? - csodálkozott az asszony.- Igen, de Magyarországnak saját nyelve van - magyarázta Valentin.- Igen? - nyílt szélesre az asszony szeme. - És milyen saját nyelve?- A magyar - Valentin érezte, nem adott kielégítő választ. Az asszony csücsörített, mintha meggymagot készülne kiköpni, plafonra vetett tekintettel ingatta a fejét, ahogy saccolni szokás. Magyarországon magyarul beszélnek. Ez, végtére is, hihetően hangzik, látszott az asszony arcán. Mikor Valentin kilépett a boltból, hóna alatt a fehér kispárnával, az asszony bezárta az ajtót, s úgy nézett utána, mintha régi szerelmére emlékeztetné a távozó vendég. IV. fejezet Hét közben újra borongós idő köszöntött a városra, de a hét végére elvonultak a felhők, finom esőillat lengte be az erdőt. Valentin az északi ablakból figyelte a csillogó fákat, s köztük egynek különös figyelmet szentelt. A fa egy domboldal széléből állt ki, a mély felé hajolva, erős gyökerekkel kapaszkodott a mutatványhoz. Lombozata áttetsző volt, zöld hajtásai között 97
