Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 10. szám - AZ 1956-OS FORRADALOM EMLÉKEZETE - Podmaniczky Szilárd: Hutchinson rugói
nézte, a rajtuk kigyúló lámpákat, mintha csillagok születnének és tűnnének el örökre. Valentin a bárpulthoz ült, mint otthon a levéllel, most jeges citromlét rendelt. Megnyugvással töltötte el, hogy az angolt itt szinte mindenki beszéli. Mégsem annyira elveszett, ahogy gondolta? Halk zene dünnyögött, senki nem dohányzott. A csaposon és rajta kívül heten ültek a bárban, három nő és három férfi. Hátul a sarokban bajszos, nagyon magas ember, lábai széttárva az asztal alatt. Arca csontos, szája vastag és izmos, fölötte különös, keleties bajusz. Valentin kortyolt, óvatosan ráemelte tekintetét. A férfi borítékot húzott az orrához, megszagolta, leragasztotta és eltette. A másik zsebéből újabb borítékot emelt ki. A borítékból három-négy bankó, fényképek, képeslapok kerültek elő. Figyelmesen forgatta és nézegette őket, mintha keresne valamit, de nem tudja, melyiken látta utoljára. A fényképen vagy a pénzen? Hirtelen Valentinra nézett, aki zavarba jött. A férfi szeme nem eresztette. Merőn és kitartóan figyelte. Valentin fizetett. Kint szaporán lépkedett, nem tudta, jön-e utána valaki. Egy ideig sejtelme sem volt, merre jár, csak irány szerint haladt. Az eső újra az arcába szitált. A kaptatón most is elfáradt. Az utat szegélyező keskeny csatornában ott feküdt a szivarcsonk, sértetlenül, aranyos körszalaggal megkötve. Mintha abban bízna, hogy egyszer újra parazsat kap. A kaput nem zárták, az ajtó is nyitva állt. Valentin villanyt gyújtott, ellenőrizte a tárgyakat. Minden a helyén maradt. A bőrönd oldalzsebéből üres füzetet húzott elő, tollat. Fölkapcsolta a kislám- pát, asztalhoz ült az alacsony karszékbe. A szék ülésében rugók pattantak, mintha Valentin fenekében tömének össze a csontok. III. fejezet Valentin éjjel mélyen aludt, ám akárhányszor fölébredt, feje alatt kereste az otthoni kispárnát. Hajnalban újabb harangzúgás rázta meg az ágyát, az utcán duruzsolva megindult a forgalom. Kopogtak. Valentin szeme kinyílt, hallgatózott. Már fordult volna befelé, mikor újra kopogtak. Valentin fölült az ágyban, de túl lassúnak érezte magát, hogy egy szempillantás alatt fogat mosson és felöltözzön.- Igen? Ki az? - kiáltott ki helyette. Válasz nem érkezett. Valentin belevörösödött, hogy magyarul beszél. 91
