Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 10. szám - AZ 1956-OS FORRADALOM EMLÉKEZETE - Tóth Ágnes: Vádlottak-vádak-ítéletek Bács-Kiskun megyében 1956 után

hozzá, és volt referencia is, olimpiai ötödik helyezés. Neki volt mihez mérnie az életét, hogy mi mindent tehetett volna. Ha 1956 történetét igazán földolgozzák, akkor abból az egyik legszomorúbb fejezet ez a soha nem nevesített, de ténylegesen létező, elhúzódó és halálig tartó megtorlás. Amiben nem volt helye se fellebbezésnek, se elévülésnek. Ami személyeket érintett, és a környezetüket érintette, és a legpitiánerebb, a legegyszerűbb hivatalnoki technológia szerint zajlott. Számomra apám egész iratanyagából, ...a legmegrázóbb papír egy kis cetli. Hat sor, ami arról szól, hogy a társadalmi veszélyessége változatlanul fönnáll, és az aktáját ilyen és ilyen dossziészámon nyitva tartjuk. Valamilyen hivatali abrakadabra 1963 júniusában. Ha akkor valaki nem ezt írja arra a papírra, akkor belőle lett volna valaki. Élt volna."14

A szabadságért, a függetlenségért, az önrendelkezés jogáért síkra szálló magyar társadalomnak nagy árat kellett fizetnie. Nemcsak az évekre bebörtönzött, meghurcolt, társadalom alatti létre kárhoztatottak révén, de a „gulyás kommunizmusért" és a „legvidámabb barakkért" megfizetett öncsalás révén is.

14 Szakolczai Attila: Az 1956-os forradalom és szabadságharc. Budapest, 2001. 343-344.

65