Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 9. szám - Vekerdi László: Staar Gyula: Fizikusok az aranykorból
- Bízzunk benne, hogy olvasgatták is Kányádit és hatott rájuk. A nyugati kapcsolataidban mi kivetnivalót találtak?"- A trieszti nemzetközi elméleti fizikai központban 1973-ban részt vettem egy a neutrínóról és a gyenge kölcsönhatásokról tartott konferencián. Ezután elmentem Rómába..." És itt következik egy nem kevésbé érdekes és tanulságos történet, ellenkező előjellel persze, szépen és szemléletesen mutatva, hogy mit jelentett és mit ért, mennyi sokat, kimondhatatlanul sokat ért a „Fizika-haza" polgárának lenni a nagyon nehéz hazai körülmények közepette élni kényszerülő fizikusoknak. És ugyanez sugárzik a megelőző, Gábos Zoltánnal készült interjúban is, a Torónál közel egy évtizeddel idősebb Gábos Zoltán esetében, kiegészítve az Észak-Erdély visszacsatolását követő rövid intermezzo, az egész magyarországi fizika történetéből fontos részleteivel és tanulságaival. A másik oldalról, a Nyugatra került magyar fizikus oldaláról világítja át a Fizika-haza kérdését a Csonka Pállal készült interjú. „Mindig is izgatott a kérdés - írja S. Gy. az interjút felvezető szövegében -, hogy akinek másik hazát kell választania, annak szívében miként fér össze az új a régivel. Hogyan irányítja lépteit a magával vitt kultúra a számára idegen világban? Milyen emberré válik évtizedek múltán? ..." Aztán nagy kerülők után, egy Magyarországról Finnországban látott téves térkép Csonka Pál általi lelkes - és nem kevés munkát igénylő - kiigazításának elmesélése után magától, minden külön kérdés nélkül megszületik a válasz: Nézd, aki nem képes érzelmileg kötődni barátaihoz, környezetéhez, ahhoz a közösséghez, amelyben él, az sérült ember. Természetesen én is kötődöm ahhoz az országhoz, ahol most élek, ahol befogadtak, ahol tanulni, dolgozni engedtek. Hálával és lojalitással tartozom ennek az országnak, hiszen ez a hazám. Esetemben van egy másik ország, a szülőhazám, ahol az életemet kaptam, ahol beszélni tanítottak, neveltek, ahol első tanáraim éltek. Ahhoz is a szeretet szálai fűznek, igyekszem úgy élni, hogy mindkettőnek hasznára lehessek." És a harmadik hazának, a Fizikának is. De ezt láttuk már, mikor a fizika jelen helyzetére vonatkozó körkérdésre adott erősen szkeptikus válasza után S. Gy. újabb kérdésére: Tehát akkor ma már nem mennél el fizikusnak?" Csonka Pál egy hangsúlyos Ezt azért nem mondtam"-mal felelt, és hosszan méltatta a fizika és a reá épülő technika váratlan és varázslatos alkotásait. Gyarmati István megfogalmazásával: „az értékteremtő természettudományos és műszaki értelmiség" szerepét a „szócséplő értelmiség"-gel szemben... Sok mindent lehetne és kellene írni még a Fizikusok az aranykorból-ró\, de hadd maradjon ez a recenzió befejezetlen. Amint hiteles interjú, élethű életrajz, megbízható korleírás, helyzetet-sorsot híven ábrázoló regény valamiképpen maga is mind befejezetlen, hisz minden következő kor, minden visszatekintő kommentár és értelmezés meg fogja találni benne hivatkozási és vonatkoztatási pontjait saját kérdéseihez, gondjaihoz, bánataihoz, örömeihez. (Vince Kiadó 2006.) Folyóiratunk megjelentetését a T r „ nka Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Nemzeti Kulturális Alap NEMZETI KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG MINISZTÉRIUMA Nemzeti Kulturális Alap és a József Attila Kulturális és Szociális Alapítvány támogatja. 112
