Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 9. szám - Vekerdi László: Staar Gyula: Fizikusok az aranykorból

fejlődését manapság elsősorban a kísérleti eredmények jelentik, és ezeket többé-kevésbé mesterséges elméletek kereteibe próbálják foglalni. Nyugodtan mondhatjuk, hogy ez a terület nem fejlődik elég gyorsan.- A modern elméleti fizika meglehetősen absztrakt matematikai alapokon nyugszik. Ezeket az alapokat nem kis részben Ön fektette le. - Nagyon kis részben."

Hogy milyen „kis részben", az aztán kiderül abból, hogy Dirac neve minden további beszélgetésben előfordul, gyakran többször is. Heisenberg és ő a két leggyakrabban emlegetett Főhős. A rendszeresen visszatérő kérdések mellett, illetve azokkal együtt éppen ezek a minduntalan felbukkanó és egyre ismerősebbekké szelídülő Főhősök szövik, nemegyszer egyenesen egymásra hivatkozásaikkal erősítve, regénnyé a szerteágazó élet- utakat és gondolkodásokat. Ezt az egymásra hivatkozást Staar Gyula, ahol alkalom nyílik rá, külön kiemeli. „Később alkalmam nyílt - írja például - Balázs Nándorral is beszélgetni Paul Diracról. O, amikor Erwin Schrödihgernél ösztöndíjas lett a dublini Institute for Advenced Studiesban, feladatul kapta, hogy minden délután sétáljon az akkor ott tartózkodó Dirac-kal. Amikor arról kérdeztem, miben voltak hasonlóak és miben különböztek Schrödinger, Einstein és Dirac, akiket testközelből ismert Balázs Nándor, ezeket mondta: Mindhárman géniuszok voltak, ebben hasonlítottak egymásra. Sokkal pontosabban és rendszeresebben dolgoztak másoknál.

Dirac abban hitt, hogy a váratlanság, a szépség, az elegancia az igazi értéke a tudományos kutatásnak. A váratlan és a szép együtt a helyes elmélet felé vezet. A helyes a jó kifejezés itt, nem az, hogy igaz. Manapság annyi mindent mondunk igaznak. Az igazság jogi fogalom lett... Különben Dirac a Varennában 1977-ben megrendezett »A XX. század fizikájának története« című konferencián elhangzott előadásában Schrödingert tartotta hittársának. így fogalmazott: Azt hiszem, hogy minden fizikus közül Schrödinger hasonlított hozzám leginkább, könnyebben egyetértettem vele, mint bárki mással. Azt gondolom, azért, mert mindkettőnkben elevenen élt a matematikai szépség szeretete, igen nagy mértékben ez határozta meg a munkánkat. Valóságos hitkérdésnek tekintettük, hogy a természet alapvető törvényeit leíró egyenletekben nagy matematikai szépségnek kell rejtőzni. Ha tetszik, ez volt a vallásunk. Nagyon hasznos vallás volt, sok sikerünk alapjának tekinthető."

Amikor aztán jó sokára a Balázs Nándorral készült hosszú beszélgetéshez érünk, megtudjuk, milyen emberi és szakmai közelségben élt az ifjú Balázs Nándor Schrödingerrel, mennyi mindent tanult tőle, s akkor visszalapozva a Dirac-interjúra, hirtelen közelébb kerül hozzánk az egész modern fizika, el egészen a húrelméletekig. De még visszafelé is megváltozik a történet: „Schrödinger akkor kapta kézhez Olaszországból Galileo Galilei összegyűjtött műveinek új kiadását. Felolvasott belőle és lelkesen magyarázta: - Nézzétek meg, milyen okosan megy tévútra! Kitűnő ötlet, helytelen kivitelezés, ma már könnyen átlátjuk, hol csúszott el. Matematikai nyelvre fordította Galilei szavait és rámutatott a hibahelyekre: az egyik részben a gyorsulást a sebesség idő szerinti deriváltjának, másutt a távolság szerinti deriváltjának tekintette. Hiányzott belőle az a matematikai átérzés és a matematikai módszerek alkalmazásának az a könnyedsége, ami később Newtont jellemezte."

Hiányzott csakugyan? Vagy inkább a könnyedén alkalmazható matematikai módszer hiányzott? Aminek a hiányában is meg tudta azonban teremteni Galilei azt a matematikai fizikát, aminek a segítségével dönteni tudott a „gyorsulás" idő szerinti és távolság szerinti „deriváltja" között. Vagy csak én értem félre Galilei javára Schrödinger és Balázs Nándor tudománytörténeti interpretációját? Mindenesetre Staar Gyula roppant találóan választotta a Tisza Lászlóval készült beszélgetés címéül „A fizikus és a matematiká"-t. Galileitől napjainkig központi kérdés ez. Ezért idézi fel Staar Gyula Tisza Lászlónak Balázs Nándor

102