Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 10. szám - Podmaniczky Szilárd: Morbid apokalipszis

mert nagyon erős volt, az apja pedig egy másik megyében töltött be ismeretlen pozíciójú magas hivatalt, a fiú érinthetetlen volt, sőt, mindenben győztes, szó szerint verhetetlen.

Gyutics, mielőtt szeméhez emelte volna a látcsövet, távlatot keresett, hogy mi felé irányítsa. Ekkor azt látta, hogy igen nagy testű madarak ülnek az egyik ágon, s valószínű, azokat figyelik. Gyutics irány szerint szeméhez emelte a látcsövet, majd lekapta, s újból belenézett. Gyerekek ültek a faágon sorban, nyakukba kötél akasztva. S mikor ismét belenézett, az elsőt meglökték lentről egy bottal, s párat kalimpálva megfulladt a nyakán szoruló hurokban.- Mi az istent csináltok ti, megőrültetek? - kérdezte Gyotics.- Büntetünk - válaszolta a legnagyobb, akinek épp kezébe nyomtak egy újabb látcsövet: - Parancsoljon, polgármester úr!- Mi az, hogy büntettek!? - szólt Gyutics elvékonyult hangon, a vér kiszaladt fejéből, fehér lett, mint egy lisztes zsák.- Szórakoztak a gyerekek. Példát statuálunk - válaszolta a polgármester.- De ilyet nem lehet csinálni! - nyöszörgött Gyutics, s a távolból egy kisfiú könyörgő hangját hallotta: - Ne, ne, engem ne tessék, tanár bácsi!

Gyutics szeméhez kapta a látcsövet, s a kis duci fiú nagyot rándított a fa fölső ágához csomózott kötélen; nyitott szájában megállt a levegő.

Gyotics nem bírt állva maradni, elhagyta minden erő, a nyelve hideg lett, a szeme fátyolos, nem ismerte meg saját hangját:- Ti megbolondultatok!- Ugyan már - válaszolta egy nő a háttérből.- Mit vétettek ezek a szerencsétlenek? Sőt, egyáltalán! Ezek gyerekek!- Rendnek kell lennie - válaszolta a polgármester -, ez az országos politika része. Azzal szórakoztak, hogy meztelenül kiszaladtak az úttestre az autók elé, hogy akadályozzák a forgalmat.- Micsoda? Ezt nem hiszem el. Ilyet nem csinál egy gyerek - mondta Gyutics, és valahogy föltápászkodott.- Dehogynem! Látnád a féknyomokat! - igazolta magát a polgármester.- De hát ez akkor se megoldás! - üvöltött most már Gyutics, a távolból halk nyikkanás hallatszott.- Te nem értesz semmit, idegen vagy itt, fogalmad sincs a játékszabályokról.- De miféle játékszabályok azok, amik szerint gyerekeket akasztotok föl!? - Gyutics érezte, nagyon is visszaköltözött belé az erő, s hogy nekirontson erőszakkal a társaságnak, csak a biztos vereség tudata fogta vissza, már amennyiben biztos volt itt bármi. - És az anyjuk? Az apjuk nem csinál semmit? - üvöltött Gyutics.- Ez is a program része - felelte higgadtan a polgármester. - Beleegyeztek, a rend kedvéért. Mind vállalhat még gyereket. Ezek itt félresikerült példányok. És pénzt is kaptak. Tudják, hogy a közösség érdekében cselekszenek.- Hát ez nekem sok. Az isten verjen meg benneteket, legalább azt vegyétek számításba, hogy már évekkel ezelőtt eltörölték a halálbüntetést. Mit fog ehhez szólni a... a világ?- A halálbüntetés csak jogilag van eltörölve a „civilizált világban" - válaszolta gúnyos kiemeléssel a polgármester. - A jog pedig csak egy rendszer, a fölötte

6