Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 9. szám - Monostori Imre: Sárközi Márta és a (második) Válasz

Sárközi Márta, amellett, hogy a népi írók szellemiségével s képviselőivel különösen akarta az eleven kapcsolatot, kereste és támogatta a máshonnan jövőket, az egyáltalán nem „népi"-eket is. A legszebb példa erre Pilinszky János fölkarolása, aki többször is utal a Válasz (és Németh László) ebbéli szerepére. „Rengeteg" szemrehányást kapott például az Újhold-körből azért, amiért a Válaszhoz szegődött. 1948 januárjában írja Sárközi Mártának: „sose hittem volna, hogy valamikor mint ocsmány »urbánus« magukhoz tartozom, hogy pl. éppen Németh László figyel föl rám, mindenki közül a legőszintébben és odaadób- ban". Pilinszky persze csak később lett klasszikus, de akkor, 1946-49-ben már számos élő klasszikus írt a lapba; természetesen reájuk épült a Válasz. Illyés verseire és prózájára, Németh László regényrészleteire(-folyamaira), tanulmányaira, Szabó Lőrinc mintegy száz „Tücsökzené"-jére, s alighanem a legnagyobb szellemi újdonságként: Bibó István politikatörténeti esszéire: a bibói életmű fénykora éppen ez a pár év. Szabó Zoltán mondotta: „Ehhez fogható színvonalú évfolyamai magyar folyóiratoknak sohase voltak."

Nagy ára volt persze ennek. Konkrétan, kézzelfoghatóan. Sárközi Márta saját pénze, vagyonkája, háza, a Molnár Ferenc-jogdíjak reá eső része mind-mind bekerült, beépült a Válaszba mint materiális táplálék. A 20. században ilyenre nem volt példa. 1945 nyarán írja Szabó Zoltánnak: „Én rosszul élek, de boldogtalan épp nem vagyok, csak tanulok és okulok naponta. A Válasz körül mindenki kifutotta előre várható formáját. Farkas Ferenc nagy lendülettel átnyújtott forgótőkét, fölrepítette a Hollót [a Fehér Holló Kiadót], elindíttatta velem a kiadványokat, végül kiugrott az egészből, a Nyúl utcai házra íratta a forgótőkét, és nagy sajnálkozások között leutazott Zengővárkonyba, őskori éjjeliedényeket ásni. Illyés minden anyagi gondomra azt feleli, hogy »akkor abba kell hagyni a lapot«, aztán szintén elmegy ásni a bilik után. Csak Bibó és Sőtér segítenek legalább azzal, hogy méltatlan- kodnak, és próbálnak ezt-azt, a maguk hatbalkezes filosz módján. A lap erkölcsileg virul, anyagilag hervad. Ha volna papír, és nem fizetnék rá minden eladott példányra ötven fillért, jóval följebb is lehetne tornázni az előfizetők számát. így azonban megelégszem a havi kétezer ráfizetéssel és maradok próféta. (...) A lapot csinálgatom tovább, míg el nem dobolják felülem a házat, akkor azután sok tapasztalattal gazdagodva hozzáfogok hátralévő éveim fő programjához, a műstoppoláshoz."

Minden így is történt. A Válasz sorsa 1949 nyarán megpecsételődött. A kommunista diktatúra senkinek sem kegyelmezett. Németh László - 1949. júl. 19-én írt levelében - megköszöni a Választ Sárközi Mártának (remélve, hogy „az utolsó számnál mások is fölálltak a magyar írók közül s levették a kalapjukat Maga előtt"). „Nagyon szép volt ez a három évfolyam - írja - s az egyedül a Maga érdeme. Gyuri büszke lenne a teljesítményére. Az abbahagyás pillanata is a legjobb, és nem sajnáljuk, inkább megkönnyebbült mindenki, mint egy idejében meghalt kitűnő halott fölött."

*

A kötetben felsorakoztatott dokumentumok fényében nem kétséges, hogy a Válasz győzedelmes léte egyedül Sárközi Márta érdeme. Hihetetlen lelkierő és akarat, önzetlenség, öntudat és magyarságtudat, szigor, fegyelem és - mindenekelőtt - értéktisztelő szeretet működött benne egész életében. Színezve, fűszerezve mindezt akár a szarkazmusig (vagy éppen a trágárságig) elérő jótékony humorával. Utólag mindenki a titkát kereste, keresi, holott nem volt semmiféle titka. Úgy élt, ahogyan azt a leghelyesebbnek, legcélszerűbbnek látta. Szabad ember módjára. Ha a titka nem is, a lényege nyilván ez volt. A szabadság belső megélése és mindennapi gyakorlása. Valamennyi köréje szegődött embertársával, legyenek azok családtagok vagy ágrólszakadt írójelöltek, erkölcsi kérdésekben hajthatatlan volt. Utálta a nyilasokat, s bár 1945-ben még a kommunista pártra szavazott, hamar belátta, hogy (nem kevésbé) szörnyű diktatúra előtt áll az ország. Fölháborította

109