Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 9. szám - Cseke Péter: „Hálát kell adnom a kisebbségi sorsnak”
Cseke Péter „Hálát kell adnom a kisebbségi sorsnak" Gáli Ernő kisebbségi létértelmezéseiről, két tételben 1. Az újabb korszakváltás kezdetén, 1990. március 15-én Gáli Ernő (1917-2000) ezt írta be naplójába: „Ma Erdély-szerte ünnepségek lesznek, és ez feltehetően a Vatra. agresszivitását is fokozza. Az eszkaláció - folyik. Sztrájkolnak a vásárhelyi orvosnövendékek, és velük szolidárisak a kolozsvári diákok. Dolgozom az Erdélyi Fiatalok dokumentumairól készülő recenzión. Cseke Péter bevezetőjében többször is hivatkozik egyetértőén régebbi tételeimre, ami - a mai nagy csendben körülöttem - némi elégtételt nyújt. Most tudatosodik egyre inkább bennem, hogy »hálát kell adnom« a kisebbségi sorsnak és problematikának, mert szellemi-erkölcsi mentőövként az elsüllyedéstől, a teljes ellehetetlenüléstől ment meg. Ha ez nem lett volna és nem lenne, légüres tér venne körül, és életem is értelmetlenné válna a nagy kataklizmában!"1 Amitől tartott, bekövetkezett. „Vásárhelyen pogrom volt, jellegzetes Karabach-szi- tuáció." A fogalom jelentéstöltetét - „a kérdés szakértőjeként és több évtizede virtuális alanyaként" - március 23-án magyarázza el kolozsvári diákjainak, miután hazatért Bukarestből, ahol a félelemről tartott előadást a Román Tudományos Akadémián.2 Nem érték váratlanul a bekövetkezett események. És nem azért, mert a Balázs Sándor szerkesztésében megjelent szamizdat lap, a Kiáltó Szó már 1988-ban „megjósolta" azt. A veszélyérzetet idegrendszerében hordozta. Akkor is, amikor a „hatalom védte bensőség" biztonságából nézett a „tudathasadásos állapotot" előidéző világra: „Szkizofréniánkban mást mondtunk és mást írtunk, mint amit magunkban, énünk mélyén gondoltunk és éreztünk. Elég sokáig engedtünk a csoport-hallucinációnak: olyasmit vettünk tudomásul, ami a valóságban nem létezett. Az önszuggesztió bűvészeivé váltunk; manipuláltattunk, és közben mi is manipuláltunk. Nem utolsósorban önmagunkat. Akkoriban nyilván még nem olvashattuk Orwell könyvét, amelyet az angol szerző 1947- ben fejezett be. Negyven évvel később, a »kettős gondolkodás« leírásában megdöbbenéssel ismerhettünk magunkra, akik a negyvenes-ötvenes években a »duplagondol« foglyai voltunk. »Tudni és nem tudni, tudatában lenni a teljes igazságnak, s közben gondosan megszerkesztett hazugságokat mondani - írja Orwell -, egyidejűleg két egymást kizáró vélemény birtokában lenni, tudva, hogy ellentmondanak egymásnak, és mégis hinni mindkettőben, logikát alkalmazni logikával szemben, elutasítani az erkölcs fogalmát, s közben mégis igényt tartani rá, hinni, hogy demokrácia nem is létezhet, s ugyanakkor, 1 Gáli Ernő: Napló I. 1977-1990. Sajtó alá rendezte Gáli Éva és Dávid Gyula. Az előszót írta Gálfalvi Zsolt. Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2003. 352. 2 I. m. 353. 75
