Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 9. szám - Kapuściński, Ryszard: Utazások Hérodotosszal

Ryszard Kapuscinski Utazások Hérodotosszal I. Átlépni a határt Mielőtt Hérodotosz újra útnak indul sziklás ösvényeken kapaszkodva, tenge­ren hajózva, Ázsia úttalan terein lovagolva, mielőtt eljut a bizalmatlan szkíták­hoz, mielőtt felfedezi Babilon csodáit és a Nílus titkait, mielőtt megismer száz más helyet és megpillant ezer felfoghatatlan dolgot, egy pillanatra felbukkan az ókori Görögországról szóló előadásokon, amelyeket Biezunska-Malowist professzor asszony tart hetente kétszer a Varsói Egyetem elsőéves történész- hallgatóinak. Felbukkan és azonnal el is tűnik. Eltűnik egy pillanat alatt, és olyan tökéletesen, hogy most, amikor évek múltán akkori egyetemi jegyzeteimet nézegetem, sehol nem találom a nevét. Megvan Aiszkhülosz és Periklész, Szapphó és Szókratész, Héraklész és Platón, de Hérodotosz nincs sehol. Pedig nagyon gondosan jegyzeteltünk, mert ez volt az egyetlen ismeretforrásunk: alig öt évvel korábban ért véget a háború, a város romokban hevert, a könyvtárakat tűz emésztette el, így aztán nem voltak tan­könyveink, egyetemi jegyzeteink. A professzor asszony hangja nyugodt, csöndes, monoton. Sötét, figyelmes szeme őszinte érdeklődéssel néz ránk a vastag szemüveg mögül. Ül a magas katedrán, előtte vagy száz fiatal, de legtöbbjüknek fogalma sincs arról, hogy Szolón milyen nagy bölcs volt, nem tudja, mi az oka Antigoné kétségbeesé­sének, s azt sem tudná elmagyarázni, hogyan csalta kelepcébe Themisztoklész Szalamisznál a perzsákat. Az igazat megvallva, még azt se nagyon tudtuk, hol fekszik Görögország, s hogy ennek az országnak olyan különleges, kivételes múltja volt, hogy érdemes róla az egyetemen tanulni. A háború gyermekei voltunk, a háború alatt a gimná­ziumokat bezárták, s bár a nagyvárosokban itt-ott működtek titkos tanfolyamok, itt, ebben a teremben leginkább távoli falvakból, kisvárosokból érkezett, tanulat­lan, felkészületlen lányok és fiúk ültek. 1951-et írtunk, az egyetemekre felvételi nélkül vették fel a hallgatókat, mert elsősorban az számított, ki milyen családból származik - a munkások és parasztok gyerekeinek volt a legnagyobb esélyük a tanulásra. Hosszú, többszemélyes padokban szorongtunk, mert kevés volt a hely. Bal oldali szomszédom Z. volt - komor, hallgatag, megtermett legény egy 42

Next

/
Thumbnails
Contents