Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 7-8. szám - A lexikon címszavai
kön két dolog révén lehetünk úrrá. Az idő révén, melyet azonban nem tudunk megragadni és szerszámként használni. És a szépség révén, melyhez elég közel kerülhetünk, ha tudjuk kontrollálni a pusztító képzeletet magunkban, vagyis ha nem akarjuk a szépség testvérével, az idővel szembefordítani. Vörös István túlzás Innenezés, eltúlozva. Csak a most és csak az itt. Jó kifejezése: „Ha nem volnál itt, ha nem hívnál fel telefonon, esküszöm, nem keresnélek meg, hogy elmondjam, ami viszont így..." És így zúdul belőlem az egész, a (jogosnak vélt) felháborodás, a felszakadó megülepedett lepedék, mind a világ sorára, a politikára, a médiára, a honoráriumra, a trükkös munkaadókra, a nemtörődömségre..., végül mi marad? Magamra. A ~ az, ami nem veszi figyelembe épp a „túlnan" szerepét. Igaz, ha figyelembe veszem? Ah, könnyekig olvadok a mások nehézségeitől, csupa megértés leszek, engedményeket teszek, melyeket azonban visszavonni kényszerülök. Pl. honorárium. Érzem az alkudozósdit. Legyen csak ennyi..., majd meglátjuk. ~, ha megmakacsolom magam. (Nincs is rá igazi mód!) De ~ az is, ha az innenit, a magam érdekét nem veszem figyelembe. Akkor jön, mondom, a visszatáncolás. „Mégis a tandoribácsinak van igaza, 45 éves fordítói, betűhelyszámolási gyakorlatával, olyan nagyot nem téved", tessék, most az innenezés maradt el, csak a túlfél érdekeit néztem. De ~ lenne azt mondanom, hogy képes volnék vakon megbízni a jó szerencsében, hogy majd rendesen honorálnának. Ahol ez a helyzet, vagy elsőre engednek (általában ez tehető lenne), vagy eleve nagystűűek. A ~ ékes változata a szellemibb tárgyú megnyilvánulás. (Az alaptúlzás: „Minden megnyilvánulás túlzás, ha nem gyakorlati. Pl. hány deka, milyen kedvezmény, milyen neutron v. fekete lyuk, Nobel-díj stb.") A ~ klasszikus példája a görögség gondolkodása. Látszólag éppen hogy nem túloztak: nem volt nekik „Nulla" és „Végtelen". Igaz, volt nekik Zenón, aki ma egyre aktuálisabb: „Nem lehet ötről a hatra jutni!" Éppen, mert nincs meg a végső szám, a tört nevezőjébe se lehet beírni ezt. Ha nulláról indulunk, hova lépünk elsőül, már legalább elvben melyik az a legkisebb távérték: nem 1/275, nem 1/24567890, nem 1 /2365789fk00000000, nem, a hiányzó legnagyobb szám adná a sor végéről a sor indulásának legkisebb értékét. A görögök a maguk túlzásában annyiban voltak logikusak, hogy nulla se létezett nekik, nem kellett sehonnét indulniok - hogyan csinálták? -, minden menetből megvolt, magam így mondom ezt: egy pont nem rajzolható meg, nem hogy egy egyenes, egy kör... mert nincs létrejöttének módja. Tehát az állam, a kontinens, a labda, az elnyomó gondolat lánca, a szabadság zászlaja, apa, anya, szerelmes Skócia, labrador és puli, minden, de a legnagyobb meg nem lévő szám szerintiig minden tárgy és fogalom, ha testet ölt, csak erőszakszervi, egyszerűen azért létezik, mert létezik, ha elfogadom, ha nem. De elvben létrehozhatatlan. Nem, a görögök szép plasztikusak voltak, és nem gondolkoztak olyanon, hogy azért létezik bármi, mert valaki a - honnan lett? - óceánba belevert egy mind jobban növekvő nagy turhát! Túlzás, ne is létezzék, ha azt mondom: túl. képp. mindenkit szeretek, becsülök, és túlzás az is, ha olyat mondok, hogy ha már, akkor csak praktikusan történjék minden. Érintkezés, időfecsérlés. Mert mire tartogatnám az időmet? Erőszakhatalomként van 154
