Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 7-8. szám - A lexikon címszavai
Nem föltétien cél a tömörség, a nyelvi közlésben helye van az oldottságnak, a téma körüljárásának, a puhatolózásnak is. Sőt, hatékonyabb is lehet a közlés, ha valamit egy újabb mondatban, tagmondatban mondunk el, mint egy igeneves szerkezettel. Ám ritkán van jelentéstöbblete, használati többlete az ún. terjengős kifejezéseknek. Aki azt mondja: „a beadvány nem nyert elintézést", aligha mond többet, mintha azt mondaná: „nem intézték el". Ami megrendezésre kerül, az mondható úgy is: megrendezik, a nem tűr késedelmet helyett mondhatjuk: nem késhet, előadást tart - egyszerűen: előad. És így tovább. Van tehát fölösleg a nyelvben, olyasmi, ami egyszerűbb kategóriákkal, például egyetlen igével kifejezhető. És adott helyen szófölösleg az „Arról szeretném megkérdezni önt...", illetve a „Nem tudom, hogy ki hogy van vele, én úgy vagyok vele, hogy..." és a „Tulajdonképpen arról szeretnék beszélni, hogy..." Nem nyelvi, hanem kommunikációs hiba! -* szó(szaporítás) Balázs Géza szokás (családi-intim) anya szótárában az, amit nem szabad: „Nem szokás!'', „Ki hallott már ilyent!" Szokások, szabályok, szabadságok (tudni kell, mit lehet és mit nem!) - alli- teráció a szabadság elvesztéséről. Formulái: Mit szólnak a népek?!, Még megszólnak bennünket! Szokásokhoz igazodó boldogságvágy. Egyéniséged hova lett? Bence Erika szólástorzítások Állandósult szókapcsolatok nemcsak keletkeznek, hanem sokszor meg is szűnnek. Most több szókapcsolatot temetünk. Az egyik újságcikk címében ezt olvasom: „Gyurinak bekötötték a fejét." Nos, mit történhetett Gyurival. Olvassuk tovább a cikket, s megtudjuk: „Kollégánk, X. György gondolt egyet, és megnősült. Azaz bekötötték a fejét, s mint a képen is látható, nagyon szép lányt választott magának oldalbordának." Nos, ha Gyurinak bekötötték a fejét, amelyet csak lányok esetében szoktak cselekedni, házasságkötéskor, akkor talán álljon meg a fáklyás menet! A ~ itt nem nyelvi játék volt, hanem nyelvi hiba, vagyis fölöslegesség! És még néhány szólás, amelyet lassan eltemethetünk: „Próbál a hátsó kisajtókon bemenni." Nos vagy a kiskapun vagy a hátsó ajtón. S ez sem kutya, vagyis ez sem semmi: „Ennek megissza a böjtjét." Vagyis ennek megissza a levét, vagy meglesz ennek a böjtje. Az már csak egy régi emlék: „Egy cipőben evezünk." Jó nagy cipő lehet! Szinte látom lelki szemeimmel, ahogy benne vagyunk, s evezünk. Persze az lenne a hagyományos, hogy egy cipőben járunk, vagy egy csónakban evezünk. Én például két csodálatos hölggyel evezek egy hajóban, pontosabban egy kenuban Tiszabecstől Dombrádig. Tessék csak irigykedni, és patikamérlegre vagy a mérleg serpenyőjére tenni a kérdést: „Van az életnek más serpenyője is." Ezt az „életserpenyőt" azért meg kellene határozni! És mi van akkor a mérleg serpenyőjével? A lisza-túrán ritkán borotválkozunk, akár ezt is mondhatnánk: „Borotvaélen felül vagyok." Még jó, hogy nem a borotvaélben, mert az már tuti sérülés. Milyen a nagyon rövid életű ember? Maradjunk ismét a Tiszánál: „Kárász életű." Most már nem tudom, hogy kérész vagy a kárász szeretnék-e lenni! De bízzunk benne, hogy mindén rendbe jön: „Kialakul az eredeti kerékvágás szerint." Nos, inkább zökkenjünk vissza az eredeti kerékvágásba, hallgassunk még egy 142
