Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 7-8. szám - A lexikon címszavai
önéletrajzok A rendszerváltás előtt különösen fontos „dokumentum" volt az Sokszor kellett hivatalos helyekre önéletrajzot beadni. De nem a pár oldalnyi szöveg legépelése okozott gondot az embernek. Hanem sokkal fontosabb volt az, hogy mit valljon be és mit hallgasson el. Mi az, amit „szépíteni" tud. Pl. a család volt anyagi helyzetét (földtulajdon) hogyan kellene elhallgatni, megváltoztatni. Szegény édesapám azt hitte, hogy a káderesnek talán tetszeni fog dédapám 1848-as főhadnagyi múltja (majd a Világos utáni pesti és kufsteini rabsora). Természetesen ez naiv gondolkodásra, jóhiszeműségre vallott. Hiszen a család megítélésében még 1848 szabadságharca sem számított. (Közismert egyik jeles színészünk önéletrajzi jellegű megállapítása: „lelkipásztor" helyett „pásztort" írt be önéletrajzába.) Napjainkban talán nem számít már az önéletrajz. Esetleg olyan személyek hősi magatartását emeli ki az 1956-os forradalomban, vagy „elnyomatottságára" hivatkozik az elmúlt rendszerben, amelyre a közeli barátok „nem emlékeznek". Talán nem volt igaz. De azt hisszük, már az igazság és a hazugság közötti határ is elmosódott. Egy dalban halljuk néha: az igazságból bizony néha eltűnik az „i". Szekér Endre öreg Skoda Megjöttek a biztosító értesítései a számláról leemelt kötelező biztosításokról. Két kocsiról persze, mint valami luxusháztartásban. Marha dühös vagyok, de csak magamra vethetek, hiszen mióta megvettük a 14 éves Peugeot-t, nemhogy nem volt időm a Skodát eladni, de még odáig sem jutottam, hogy biztosítását lemondjam. Ami azért vicces, mert nemcsak kétszeresen fizetek, mint valami gavallér, de a bonus-besorolásomat sem írják át a Peugeot-ra (akkor csökken a biztosítási díj, míg így kedvezmény nélkül fizetek). Vagyis azért fizetek a Skodára, nehogy kevesebbet kelljen fizetnem a Peugeot-ra. Délután beállít két pofa, akik megvennék a Skodát, de valami rémesen alacsony áron. Alkatrészben ki lehetne árulni belőle a hússzorosát. No de mikor érek én rá alkatrészt árulni? Alkudozom, erről nem nagyon akarnak hallani. Mondják, őket nem érdekli, ők szétvágnák, és vinnék rögtön a MÉH-be. Igaz, ami igaz, a bontók sem nagyon veszik már át, még ingyen se. Csak tudnám, honnan szerzik akkor a használt alkatrészt. Elküldöm a hapsikat, mondván, nézzenek vissza tavasszal, ha addig nem sikerült eladni, talán megegyezünk. Befelé menet már bánom, hogy elküldtem őket. Vitték volna szegény öreg tragacsot a fenébe! Aztán feltámad bennem a méltatlankodás: na de öt kiló hús áráért? Miért, mikor jut nekem időm vevőt keresni rá? - így a replika. Á, csak kiteszek pár cédulát a fákra, és kész - vágok vissza. Aha, és egy uniós tagállamban pont húszéves Skodán akar majd furikázni mindenki - riposztozok magamnak. Na de akinek amúgy is Skodája van, azért jól jön egy ilyen alkatrészes láda - győzködöm magam magam. És mégis. És mégse. És mégis. És mégse. Mint valami képzelt libikóka, melynek mindkét végén én ülök. Lackfi János ötlet A politikusok szerencsére a rossz ~eiket sem tudják mindig megvalósítani. Balia D. Károly 115
