Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 7-8. szám - A lexikon címszavai
és földje jó? Legelőin fű kövér? Használt-e a megöntözés: A pártos honfivér? Ötszáz, bizony, dalolva ment. Onagy Zoltán kötőszavak A hétköznapi nyelv állandó „töltelékszava". És, hogy stb. De a költői nyelvbe is belopakodik joggal vagy jogtalanul a ~. Egyes esetekben a versben is csak „töltelékszó", felesleges kötőanyag, ürességet pótló szó. De sokszor előlép másod- vagy harmadrendű helyéről: és fontossá válik. A legismertebb talán a híres Vörösmarty-vers sora: „Most tél van és csend és hó és halál” (Eló'szó, 1850). A szabadságharc utáni rettenetes elnyomás időszaka, 1850, és most a költőre és népére rázuhanó szörnyű kor, az irtózatos tél - az „és" kötőszavakkal még fokozódik. Korunkban is - a versekben is - sok a kötőszó. Vas István Határozók és kötőszavak című versében vall erről a jelenségről: „Jóllehet ez és jóllehet az és jóllehet garmadával, / mindazonáltal, jaj, mindazonáltal az egész is mindazonáltal..." Kiszorulnak sok versből a főnevek, az igék, és előretolakodnak: a mivel, a mert, a talán, az elvégre, a tehát, a pedig stb. Vas István úgy érzi, hogy ha kihullnak a versből a főnevek, az igék, akkor csak a közbeszéd „maitere" marad bent, mert „végeredményben nem fontos más, csak a csak meg a csak." - Devecseri Gábor válaszolt Vas István versére: Hozzáfűzés Vas István a Kortárs októberi számában megjelent Határozók és kötőszavak című verséhez (Pistának és Piroskának, 1964. október 17.). Devecseri vitatkozik költőtársával, mert nem mindegy, hogy mi után jön a kötőszó, mert hátha a gödörből egy „mindazonáltal" emeli fel, magasra, a napra. S közben talán az ég is kiderül, és az életet, a szerelmet formálják szebbé: „Végeredményben nem fontos más, csak a csók, meg a csók, meg a csók." így „felel" egymásnak két költő két verse és befejező sora: a „csak"-kal meg a „csók"-kal. -* fölösleges szavak Szekér Endre központosítás Az a jelenség, amely mindent felülről-kívülről akar eldönteni. Tagadja a részvétel, az önszabályozás lehetőségét. György Lajos közteher Teher alatt nő a pálma - és kaktusz lesz belőle. Balia D. Károly kritika A kritikákra többféleképp reagálok. Vagy udvariasan meghallgatom, mert nem érdekel: értelmezhetetlen, mert másról szól, mint amit csinálni szeretnék, vagyis meggyőződésem, hogy a vers nem jobb lesz, ha a tanácsot megfogadom, csak más, és talán kevésbé az enyém. De van olyan is, hogy százszázalékosan meg vagyok győződve a magam igazáról, vagy legalábbis arról, hogy a másiknak nincs igaza, rosszul nyúl az anyaghoz. Előfordult már, hogy egyik-másik szerkesztő javasolta: itt-amott tegyek be szinonimát, cseréljek ki egy szerkezetet. Ha a dolognak nincs súlya, ilyenkor engedelmeskedem. Miért ne tegyek mások kedvére ártalmatlan ügyekben? Kötetben aztán visszajavítom 100
