Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 7-8. szám - A lexikon címszavai
a tömegkommunikáció. A 20. század végi tömegkommunikációt azonban az -továbbítás helyett a szórakoztatás jellemzi. Minden információ csak mint szórakoztatás, szórakoztató információ (infotainment) adható el (erőszak, álmok, könnyek). A szórakoztató információ azonban hamisítvány, a valóság elkendőzése, egy „festett", látszólagos világ. Ráadásul a médiahatalom túlsúlyából fakadóan akkora tömegben érkezik, hogy eltörni a megismerés egyéb csatornáit. Erre érzett rá Kálnoky László a De profundis című versében: „Már egyre tűrhetetlenebbek / a klozettkefe-bajuszok / a répabunkó orr tövében, / a képernyőn úszó lepény- hal-arcok / elvitorlázó fülek. / Egyre jobban riasztanak / a koponyán belüli omladékok." Vajon negyven évvel később mennyi mindent tehetünk még hozzá ehhez a gondolathoz? Ha úgy gondoljuk még, hogy az ember alkotókészsége, megismerési céljai alapvetőek (emberiek és nembeliek), akkor a médiainformációk nagyobbik része: fölösleges. -* szórakoztató információ, médiarelativizáció. Balázs Géza internet-világ -» kultúraváltás Balázs Géza intertextualitás, hermeneutika, referencialitás A modem irodalomelmélet kulcsszavai. Előfordulási gyakoriságuk leghitelesebb mutatója a szakmai felkészültségnek. Szakdolgozatok, értekezések, monográfiák értékelésekor az elbíráló professzorok külön rubrikába jegyzik, hányszor fordulnak elő a munkában, majd a kapott számokat egyenként felszorozzák a Derrida-, Gadamer-, Chomsky- és Wittgenstein-idézetek számával, az egészet összeadják és elosztják a kézirat oldalszámával. Az így kapott úgynevezett Kulcs-ár, a szakmai megbízhatóság egyetlen hiteles fokmérője. Balia D. Károly irigység Bizonyos képességeink vagy lehetőségeink híján képtelenek vagyunk megszerezni, elérni, birtokolni egy dolgot, mely heves sóvárgást ébreszt bennünk maga iránt, néha bizony oly' erőset, hogy gyűlölni kezdjük mindazokat, akik birtokolják vagy élvezik. A sóvárgás elfogulttá és elvakulttá tesz bennünket; ahelyett, hogy felmérnénk saját helyzetünket (mely nem mindig irigylésre méltó, s nem is mondható feltétlenül szerencsésnek vagy rózsásnak), s megelégednénk azzal, hogy lehetővé teszi a méltósággal és önbecsüléssel való tudomásul vételét, alábecsüljük értékét, s olyan színben tüntetjük föl magunk előtt is, mintha egyenesen sajnálni vagy szégyelleni való volna, csakhogy igazoljuk csillapíthatatlan sóvárgásunkat és örökös elégedetlenkedésünket. Bálint Péter irodalom I. Éltem volna inkább a középkorban, Boccaccio, vagy még inkább Rabelais mester kortársaként, esetleg Sebastian Brant egyetemének hallgatójaként, hogy kegyetlen és ugyanakkor közvetlen közösség tagjaként művelhetném azt, amire adottságom és tehetségem feljogosít! Füstös, züllött kiskocsmák kármentője aljában, vagy az egyetem öntapasztalatra építő (anti)dogmatizmusától 89
