Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 7-8. szám - A lexikon címszavai
hazugság A csalárd szavakkal szándékosan félrevezetni, rászedni akarja a megcélzottakat a hazudozó, hogy a saját ügyének megnyerje, s valaki vagy valami ellenében fellázítsa őket, eközben persze önmagát becsületesnek és egyenes jellemnek igyekszik láttatni, hogy a megtévesztettek bizalmába férkőzhessen. Montaigne egy helyütt árnyalni iparkodik a hazugság fogalmát: „Azt sem ok nélkül mondják, hogy ne bonyolódjon hazugságba az, aki nem bízhatik az emlékezőtehetségében. Jól tudom, a nyelvészek különbséget tesznek a hazugság mondása és a hazugság között; szerintük a hazugságot mondani annyi, mint hamis dolgot állítani, amelyet azonban igazként fogadtunk el, a hazugság szó pedig a latinban, ahonnan a mi francia szavunk is származik, annyit jelent, mint lelkiismeretünkkel szembemenni, következésképpen csak azokra vonatkozik, akik tudásukkal ellenkezőt állítanak, és akikről itt szólok". Magam osztom állítása első részét, gyermekkoromat leszámítva, sosem szerettem hazugságokba bonyolódni, mert hamis szavaimat evidenciában kellett volna tartanom, s féltem, hogy ezzel nagymértékben leterhelem memóriámat, mely amúgy is gyakran megtréfált. Ezért kegyetlenül őszinte voltam mindenkihez (olykor még magamhoz is), ami viszont egyéb nehézségeket és kellemetlenségeket támasztott; ennek ellenére sem rettentett el az igazmondás, de egy idő után fárasztani kezdett az örökös küzdelem, párbajvívás, úgyhogy jobbnak láttam, ha csak az írásnak szentelem minden időmet: e terepen nyugodtan hazudozhatok és konfabulálhatok, egyedül olvasóimat szedem rá, remélem nincs ellenükre. A Montaigne-féle „hazugságmondás" egyébként is közel áll a meséléshez, mely nemcsak hogy bocsánatos bűn, de a valóság szorításából, a nyomorúság szégyenéből is elold. Viszont szembemenni a lelkiismeretünkkel egyedül az úgynevezett „kegyes hazugság" megfogalmazása esetén érdemes, mert ha egyáltalán jelez még a lelkiismeretünk, ismerjük még a pírt és a szégyent, olyasfajta kellemetlenségben lesz részünk, amitől jobb óvakodnunk. Rousseau a szándék és megtévesztendő személy szempontjából számos változatát különíti el a hazugságnak: „A valótlan állítás csak akkor hazugság, ha szándékos megtévesztés, s a megtévesztés szándéka sem jár mindig együtt ártó szándékkal, sőt a célja néha éppen ellenkező. (...) a hazugság bajosan és ritka esetekben lehet tökéletesen ártatlan. Aki a maga érdekében hazudik, szélhámos; aki a más érdekében hazudik, csaló; aki ártó szándékkal hazudik, rágalmaz; ez a hazugság legrosszabb fajtája. Aki úgy hazudik, hogy se haszna, se hátránya nem származik belőle, se magának, se másnak, az nem hazudik: az már nem hazugság, hanem fikció". Bálint Péter „Hálót adj" Igen, igaz: ne halat adj, hanem hálót. No de miért mindig az orvhalászoknak? Balia D. Károly hétfői adásszüneti nap -» médiarelativizáció Balázs Géza 83
