Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 7-8. szám - A lexikon címszavai

marad. Ebből a mondatból némi hit, bizakodás tűnik elő, ezért pontosítom. Egy­általán nem érdekel, hogy mi marad meg a gondolataimból. Itt és most szeretnék nyújtani valamit. A tudomány, amit művelek, úgyis azt mutatja, hogy mindenki, aki nincs jelen, hamar el lesz felejtve. Esetleg egy-egy szavát, mondatát kiragad­ják, és orákulumként idézgetik, hogy már ő is, akkor... No és? Balázs Géza göngyöleg Boldog úrfikoromban, mely hétéves koromig, 1944-ig tartott, ha „jó fiú" voltam, Nanókának becézett, bécsi születésű anyai nagyanyám kézen fogott és elvitt Herczeghez, a legjobb kolozsvári fűszereshez.1 Herczeg úr mintegy 2-3 liter űrtartalmú, jellegzetes alakú üvegedények sorában tárolta a vonzónál vonzóbb édességeket. Kedvemre választhattam a Tosca-, a málna-, a savanyú, a töltött és egyéb cukorkafajták közül. Rámutattam, a fűszeressegéd a szép fanyelű fémkanállal papírstanicliba mért belőle tíz dekát, majd barátságosan beledobott még két-három darabot. Nanóka fizetett és mentünk. Egy hétig volt mit szopo­gatnom. A stanicli bekerült a szemétbe és onnan előbb-utóbb vissszajutott oda, ahonnan alapanyaga vétetett: a természetbe. Olykor, ha nagyon jó fiú voltam, Nanóka a Szentegyház utcai, Sebők-féle cukrászdába is elvitt, ahol tányérból ettük a gömbönként kimért fagylaltot, és akkoriban bobszeletnek nevezett nápo­lyit ropogtattunk hozzá. Most, Bapó koromban - így szólítanak unokáim, Dani és Anna - a gyermeki jóságért járó fagylaltot az önkiszolgáló élelmiszerüzlet mély­hűtőjéből emeljük ki. Kétszeres hőszigetelő tasakban árulják, amelyet a csemeték elszopogatás után fegyelmezetten az utcai szemétkosárba dobnak. Ma cukorkát és „bobszeletet" is csak előrecsomagoltan lehet kapni. Csomagolásuk gyermek- bolondító képekkel, feliratokkal ékes, magas reklámértékű, ugyanakkor az árat is jelentékenyen emelő műanyag tasak, mely szintúgy a szemétbe kerül. Dani és Anna előszeretettel kérnek édességjutalom gyanánt „kinderájt", amely egy tyúk- tojásnyinál kevéssel nagyobb műanyag doboz. Egyik rekeszében valami ehető gyurma is található, aminek elfogyasztásához műanyag lapátkát mellékelnek, a gyermek azonban nem ennek a kedvéért kéri, hanem a másik rekeszben lapuló meglepetésért. Ez egy több alkatrészből álló, összerakható labdarúgó vagy robot­emberke vagy egyéb antropomorf alakzat, szintén műanyagból. A kicsinyek nagy érdeklődéssel nézik meg egymás kapományát, összeillesztik az alkatrészeket, és egy-két percig örülnek is ügyességük eredményének, de nemsokára a labdarúgó és a robotemberke is a szemeteskukába kerül, csak vékony réteggel a műanyag tojás és a lapátka fölé, mivelhogy azokat a miniatűr játékemberkéket nem tartós használat céljából készítik, csak kedvcsinálónak, reklámnak. Göngyölegnek. A legendás konvertita, Ballagi Mór (ahányszor csak magyar szót kell értel­meznem, mindig az ő szótáránál kezdem a tájékozódást!) 1867-ben még egyértel­műen úgy tudta, hogy a göngyöleg „csomóba göngyölt holmi". Meghatározása ma is áll. „Göngy" alatt azonban már előrevetítette a huszadik században bekö­vetkezett értelembővülést, amennyiben szótára itt jelzi, hogy a „göngyfelüleg" 2 A szerző Kolozsvárt született, ma is ott él. A hivatkozott emlékképek a Bécsi döntés négy évét (1940-1944) idézik. 75

Next

/
Thumbnails
Contents