Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 7-8. szám - A lexikon címszavai
Eljött a vizsga ideje. A várakozók közül a tanár hármunkat hívott be. Végigmért bennünket. Egyik egyetemista társam (nevére már nem emlékszem) talán filozófia szakos is, első megjelent verseitől kezdődően szerette Petrit, és szakállas fiú: mondhatni akár, hogy afféle Dosztojevszkij-profilja volt. A tanár ránézett és diktálta is a tételt: Dosztojevszkij filozófiája. Másik egyetemista társam, Tóth Klári (Tóth Erzsi költőnő, a „későbbi" Tóth Erzsi húga). Klári mosolygós, tiszta arcú ember, Elbert ránézett és mondotta: Tolsztoj nőalakjai. Már csak én voltam soron, a tanár rám nézett és diktálta fennhangon a tételt: -Afelesleges ember típusa. Pintér Lajos felesleges emberek A klasszikus orosz irodalomnak van egy jellegzetes szereplője: a felesleges ember (oroszul: lisnyij cselovek). A társadalmi helyzetüket jellemzi ez a megfogalmazás: „Feleslegesek", „feleslegesként élnek". Szerb Antal is kiemeli A világirodalom történetének orosz írókról szóló fejezetében: „Állandó visszatérő hőse (Turgenyevnek) maga a bűnbánó nemes, a »felesleges ember«, ahogy ő nevezi. Az az ember, aki helyett intézői és jobbágyai minden munkát elvégeznek, az országra nehezedő zsarnokság nem ad neki teret magasabb politikai és szellemi erőfeszítések számára, és ábrándos szláv természete is visszatartja. Nem tudja, mihez kezdjen életével. Már Anyegin és Pecsorin is ilyenek; Turgenyev hősei abban különböznek elődeiktől, hogy rosszabb a lelküsmeretük. Érzik, hogy kellene valamit tenniük önmagukért és a népért, de nem tudják, mit és hogyan, és ha azt is tudják, nincs hozzá akaraterejük." Goncsarov Oblomovja is ~: jó szándékú, de cselekvésre képtelen. Szerb Antal még hozzáteszi, hogy ez a jellegzetes orosz hős, a ~ annyira „orosz", mint a német irodalomban Werther. Oblomov lusta, dologtalan nemesember, de nem Pató Pál úr, tőle „világok választják el." (Szerb Antal) Mert Oblomov jó és tiszta. Az orosz irodalomban végig kísért a „felesleges" nemesember típusa, istenkeresők, gyónásra hajlamosak, szenvedők, messianisztikusak, gyakran tétlenkedők, cselekvésre képtelenek. Csehov lírai színműveiben teljesen visszaszorul a tett, a cselekvés. A régebbi nagy oroszok „felesleges emberekről" írtak, Csehov művében az egész világ felesleges emberekből áll és felesleges maga a világ is." (Szerb Antal) Korunknak is megvannak a ~i. Szekér Endre (A) felesleges utazás (Bukarest, 1989. december)1 „Talán figyelni kéne, földalatti zenékre, minden lassú változás apró jelére, ébernek maradni míg mások alszanak, míg a pályatárs bolyongó csillagok rettegve égnek, vagy jelt adnak talányos messzeségek." Tompa Gábor 55
