Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 7-8. szám - A lexikon címszavai
ki türelmedet, orcátlanul elorozza drága idődet, az egyszerit, a megfizethetetlent és visszahozhatatlant. Ezt a fecsegést öntik-zúdítják reád lépten-nyomon, utcákon, tereken s otthonokban, ezzel kábítanak magánirodák s közhivatalok fűtött helyiségeiben és huzatos folyosóin, meghittnek szánt társalgások, valamint szakmai, s főleg politikai tanácskozások során, szűk körökben éppúgy, mint országos, sőt nemzetközi fórumokon. Feltartóztathatatlan térhódítását a hagyományos, szájtól fülig hangzó-terjedő beszéden s az írott sajtótermékek tömegén túl ma már a rádió- és televíziócsatomák s a legkorszerűbb informatikai hálózatok biztosítják. A fecsegés egyik sarjadéka - vagy inkább: mutációja a mellébeszélés. Erre a cél nélküliség ismérve már nem jellemző, hisz ősidők óta - de kiváltképp manapság - épp azon határozott szándékkal alkalmazzák, hogy eltereljék a (köz)figyelmet a mellébeszélő, ill. megbízói számára kényelmetlen - esetleg egzisztenciájukat vagy státusukat veszélyeztető - kérdésekről. Kiváltképp gyakorta élnek a mellébeszélés bevált módszerével a közfigyelem homlokterében tevékenykedő avagy tétlenkedő személyiségek - nevezzük őket jobb szó híján politikusnak -, ill. szóvivőik. A fecsegés természetéből, fönnebb említett tulajdonságaiból, különféle mutációkra hajlamos mivoltából fakad, hogy fölöslegességén túl alattomosan ártalmas vonásai is előbb vagy utóbb kiütköznek. Következésképp az ellene folytatott kitartó küzdelem az Egyén s a Köz érdekében egyaránt kívánatos, sőt elengedhetetlen. Buda Ferenc fecsegés II. Szökőárként söpör végig a világon. Fecsegéshullámok zúdulnak ránk a rádióból és a televízióból (-* tévé), fecsegéstől hangosak az otthonok és a nyilvános helyek, végeláthatatlan fecsegésekbe bonyolódunk a hagyományos, de leginkább a rádiótelefonokban (-* mobiltelefon), ötvenszer ismételgetve ugyanazt az érdektelenséget vagy badarságot, s még elköszönni is csak fecsegve, a záróformula gépies sokszorozásával tudunk egymástól. Üres fecsegések fülsiketítő zsivajával telt meg minden.-* beszéd Talán azért fecsegünk, mert a lényeges szavak kivesztek, elfeledtük őket, s csupán a lényegtelenek állnak rendelkezésünkre. Talán azért fecsegünk, mert nincsen semmi mondanivalónk. Talán azért, mert félünk a hallgatástól, félünk befelé figyelni, elrémít a bennünk lakozó űr sejtelme. A fecsegés a horror vacui megnyilatkozása. -* értekezlet Ló'rinczy Huba fegyver Az emberiség a -* fegyverek használatának az erkölcsében egyetlen jottányival sem jutott előbbre a szomszédos törzs alvó tagjainak fejét bunkóval szétverő ősembernél. Balia D. Károly fegyverek Egyre „fejlettebbek": mind több élet gyors kioltására alkalmasak. A növekedés spirálja megállíthatatlan, az egyezményeket senki sem tartja be. A 51
