Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 7-8. szám - A lexikon címszavai
Lőrincéről, Juhász Gyuláéról... S miután elimádkoztam jómagam is Jónás imáját s a kötet utószavához értem, ott ezeket a sorokat találtam: „Gyűjteményünk nem tartalmazza a költő néhány olyan versét, amely irredenta hangjával sértené a szomszéd népek nemzeti érzését." Ezek a Vásár, a Szíttál-e lassú mérgeket?, a Csonka Magyarország, az Áldás a magyarra, az Erdély címűek. Hasonló okból hagyták ki az összegyűjtöttekből a következő versek egy versszakát: a Dal az esztergomi bazilikáról 4., a Hazám 3. és az Ezerkilencszáznegyven 3. versszakát. Meg se kérdezve, hogy belemegy-e ebbe az öncsonkításba a szerző, megtagadja-e öt versét és három versszakát? Meg se kérdezhették a 68-as kiadás szerkesztői, felelősei, hiszen a Mester már rég halott volt. És ha föltámadt volna egy órácskára? És kézbe veszi a kötetet? Látván, de el nem fogadva az utókor ítéletét, újra lehunyta volna a szemét, immár örökre. A költők, a legnagyobbak is, köny- nyen megsértődnek. És túl érzékenyek. Különben aligha tudták volna eldalolni dalaikat az esztergomi bazilikáról. Németh István D Demagóg Temetni jöttem volna, nem gyalázni, de hát - ó, egek! - sajnos nincs halott. Pedig mily kéjjel, mily sóvár örömmel búcsúztatnálak, Örök Demagóg! Hogy sorolnám csodás erényidet (melyeket Te maradandónak véltél, s mi tagadás, tévedhetetlenűl): a Hazaféltést, Nemzetsiratást, más nemzetek Habzó Szidalmazását, az árulókról Villámszavu Dörgést, Összekacsintást tiszta nagyjainkkal, kiknek a talpáig sem értél soha! Nem feledném szólamaid a Pénzről, jólétről s más ily Résztvevő Dumád, Hivatkozásid hős halottainkra - céljaikat mocskos szájadra vetted! Te rút, te dörzsölt, ó, te ronda fattyú! Te áruló, ki mindenkit elárult! Te rongy, te kapca, fertőző szemét! Ám bocsásson meg neked, aki tud: Egy másik ÖD, vagy talán anyád, ki egy szomorú órán megcsinált, vagy szerelmed, ki nem képes feledni, 43
