Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 7-8. szám - A lexikon címszavai
huzamot is megvonhatjuk, hiszen aki előre megfontolt szándékkal csal, alantas cselek használatához is folyamodik, hogy megtévesszen, becsapjon másokat; aki viszont agyafúrtan, ármánykodva cselt vet, szándékosan rászedni iparkodik a gyanútlan lelkeket, hogy tőrbe csaljon bennünket. Az utóbbi időben azt vehetjük észre, hogy egyre többen vágynak gyanútlanok, védtelenek, elesettek, vagy legalábbis jámborfajták olykor aljas, olykor pitiáner eszközökkel, hazugságokkal történő rászedésére, mivel tudják, hogy a megcsaltak tábora, sokasága ellenére is gyengébb, mint a cselvetőké, következésképpen úgy vélik, nem kell félni közeli bosszújuktól, heves ellenállásuktól. Bálint Péter Csoda (ami nem lenne fölösleges) „Célszerű szegény emberek" vagyunk a családommal. Ezért aztán kevés és szerény fölösleget engedhetünk meg magunknak, kevés fölösleges dolog történik velünk. A lányom felszedett az utcán két pusztulás szélén lévő kóbor kutyát, és a műfaj szabályai szerint a nyakán maradtak, nem sikerült túladni rajtuk. Jövedelmének komoly része rájuk megy el, és időt vesz igénybe, gondot jelent a tartásuk. A feleségem, „jó lesz még ez valamire" jelszóval a legkülönfélébb apróbb holmikat, ruhákat rakja félre, és amikor a gyűjtemények már azzal fenyegetnek, hogy szekrényből, különféle zugokból kidőlve megnehezítik a közlekedést a lakásban, megkeményíti a szívét és saját tettének hátat fordítva, körültekintően - mit lehet továbbadni, mit muszáj kidobni? - megszabadul a fölösleges holmiktól. Nekem néhány tucat könyvem van, amelyek különféle véletlenek következtében kerültek hozzám. Nem olvastam, nem használom, és több mint valószínű, hogy nem is fogom használni őket, de nincs szívem kidobni őket, mert olyan művek, amelyeket antikváriumban nem vesznek be. Szerencsére legalább abban gazdája vagyok az életemnek, hogy nem nehezíti meg, csak őrlángon ég a fölösleges. A fölösleges kedves, kevés vizet zavaró nagynéni, aki, amikor egy virágcsokorral felköszöntik, bonbonnal megajándékozzák, azt mondja, hogy „jaj, gyerekek, nem kellett volna, ez igazán fölösleges". A fölösleges olyan krúdys, mikszáthos. A fölösleges valami ajtó mögött porosodik, amit nem muszáj kinyitni. Azt mondván, hogy „bocs, egy pillanat!", bármikor faképnél hagyhatjuk. Elfordíthatjuk láttán a fejünket, nem kell megismerni, kitehetjük az ajtón, vagy be se kell engedni. Hanem a fölösleges távoli, arrogáns, krakéler, nyomuló rokona, vagy maga a fölösleges, azután, hogy megtébolyodott - a sok. Azzal van a baj. Nézzünk egy egyszerű példát a sokra, és rajta keresztül figyeljük meg „működés" közben! Legtöbbször csúcstechnológiával, príma papíron készült prospektusokat, nyomatokat, szórólapokat tömnek be ipari mennyiségben a lépcsőházunkba. Általában a kukára vagy a lépcsőre teszik egy csomóban, ahonnan valamelyik lakó egy mozdulattal a kukába továbbítja. Nem a levélszekrényekbe rakosgatja, egyesével, a kézbesítő, pedig akkor még talán kézbe is venné, megnézné őket valaki, teljesítenék azt a funkciót, amire állítólag hivatottak. 35
